Azt szeretném, ha nem lenne unalmas ez oldal, beszéljünk dolgokról, téma lesz! Adtok majd!
Vagy adnak azok akarva, akaratlanul akik szétzilálták társadalmunkat! :)
Nekem személy szerint megadatott az, hogy dolgozhattam a tálalópult mindkét oldalán.
Hol többet, hol kevesebbet.
Ezáltal belátást nyertem a két pálya problémáiba, látom a jót és a rosszat is.
Aki úgy gondolja, hogy egyik pálya könnyebb a másiknál, az rosszul gondolja!!
Egyet leszögezek. Ehhez jó szakembernek kell lenni. De mi a jó?
Akkor most mindenki nézzen magába, mit csinál, hogyan dolgozik, ha éppen problémái vannak a magánéletben vagy mit visz be a munkahelyére, mi van akkor, ha egy vendég kicsit hisztisebb a megszokottnál!? Hogyan reagálunk rá, mit teszünk!?
Na igen! Mit jelent, honnan ered a szó? "Restaurant"
Remélem sokan tudjátok.
A nézeteim szerint, a konyhának és a pályának együtt kell működnie, hiszen a szakács a pincér hátán, a pincér pedig a szakács hátán mászik feljebb!
Hiszen gondoljuk csak át, mi van akkor, ha valami nem jó vagy éppen a kedves"beteg" ízlésének megfelelő (ez a jobbik eset)?
Rossz minőségű étel esetén a jó pincér okosan, higgadtan kell, hogy kezelje a helyzetet! Mert én még olyat nem láttam, hogy a csalódott vendég bement volna a konyhára kifejezni a felháborodását, esetleg leordítani a szakács fejét! :)
A legkönnyebb a másikra mutogatni!
Az a pincér, aki nem tanul a jó szakácstól, az meg is érdemli, és megköszönheti magának azt ahol tart!
Ha ez nem így működik, akkor egyik sem több a másiknál!
Sok ellentétet láttam az évek során!
Például amikor a Kedves Vendég hogy úgy mondjam átírja az étlapot. Ugye ismerős? Emlékszem én anno nem úgy mentem oda hozzá, hogy önnek ez így nem lesz jó. Aztán amikor bementem a rendelést leadni akkor a családom összes tagja csuklott!
Hát, ha úgy kéri, akkor úgy kéri!
Persze a nagy rumliban ez senkinek nem jó! A pincér írhatja a változtatásokat plusz másodpercek árán a szakácsnak meg nem a megszokott helyekre kell nyúlni, kicsit felborul a rend.
Jön a csapkodás, az anyázás!
Ellentétek születnek üzleten belül.
Nem szerencsés!
Persze-persze, ne csodálkozzunk rajta, hogy ma alig látni normális hozzáértő pincéreket a pályán.
Sok helyen csak az unott, „beleszarok, hogy itt vagy pofákat vágok, meg mikor zárunk már be a francba megy, ellenben mennyi lesz a "a lekvár"amit ma este hazaviszek” arcok!
Nyilván a világfájdalmával az arcán vendég sem egyszerű dolog, de ha nem tudod ezt kezelni, az a te bajod, nem te fogsz irányítani, hanem ő! Igen képzeljétek ez is beletartozik ebbe!
Te minek tartod magad? Felszolgálónak, pincérnek vagy ételkihordónak, levespostásnak?
Van ám különbség!!!!
Az első pillanatban fel kell mérni a „beteget” hiszen te rendelsz!
Amikor darálsz!? Ugye érted?
Azért van pár másodperced? Ha akarod, van.
Legyél te az úr a pályán! Hmm ehhez  azért nem árt egy kis rutin és egy kis ész.
Nem biztos,hogy elég, ha szépen mosolyogsz és kirakod a dudákat!
Akkor te vagy becsapva! Nem feltétlenül azért kaptad a jattot, mert jó vagy, hanem mert nyálcsorgató a dekoltázsod!  Valaki így keres valaki úgy!

Szépeket nektek!

Az elmúlt napokban örömmel tapasztaltam, hozzászólások és a sok lájk révén, hogy sokakat érdekel amiket irkálok a dolgokról.
Igen! Köszönöm nektek, hogy méltattok!
Egyet azonban tudnotok kell!
Nem gondolom azt, miszerint én, ez az oldal megváltoztat mindent, és azt sem,hogy változnak egyáltlán a dolgok!
Mindenesetre szomorú és elgondolkodtató azt látni, hogy elég nagy körben eluralkodott a kétségbeesés a „tele a tököm mindennel” hozzáállás.
Azzal is tisztában kell lennetek, hogy senkit nem akarok megbántani, legyen az magasan kvalifikált szakács vagy egy vidéki kisvendéglőben dolgozó burcsázó, régi technológiával és szellemben ténykedő szakmabeli.
A probléma ugyanaz mindenhol, csak más minőségben!
Az is fontos szerintem, nem csak a jó dolgokat kell leírni velünk kapcsolatban, hanem a hibákat, rosszakat is! Felismerjük a hibákat, vagy ha nem mi, akkor más. Mondjuk ki: építkezzünk belőle, tanuljunk belőle!
Nem mindenkinek adatik meg a jó szakiskolában való tanulás, hiszen még van olyan iskola és oktató aki csak a venesz könyvet ismeri.
Akiknek szerencséje volt az jobb képzést kapott, esetleg azon felül suli után még kupálta magát így vagy úgy, többféle lehetőség adott!
Egyik oldal:
Azok, akik magasabban képzettek, és itt most nem a középiskolát vagy felsőoktatást végzettekre gondolok, hanem azokra, akik a fenti írás alapján magukra ismertek, azoknak át kell adni a tudást! Na persze ez nehéz, ha a másik fél erre nem nyitott!!!
Amit én látok ma! Sokan azt gondolják magukról, hogy mindent tudnak.
Pedig dehogy!
Folyamatosan tanulni kell,aki nem teszi, lemarad!
Presztízs problémák! Miért gond az, ha esetleg tanulnunk kell egy fiatalabbtól? Ha ezt nem vetkőzzük le magunkról, akkor csak a marakodás marad.
A tudást át kell adni és át kell venni!
Ha egy munkahelyen presztízs és életkori problémák vannak és csatázunk, akkor nem lesz csapatmunka csak a széthúzás, jönnek a konfliktusok és megette a fene az egészet. Szakmán belül egyébként nagy a széthúzás, ami baj, mert a mi nagy megmondóink már helyettünk is megtették ezt. Szépen megosztották, mert azt gondolják, nem létezik más rajtuk kívül.

Másik oldal:
Tanulni, fejlődni vágyó, akaró, fiatalabb vagy idősebb kollégák!
Tanulni nem ciki! Ha úgy érzed, hogy tanulnod kell, akkor tedd. Mutass tiszteletet a tanítód felé és alázatot a szakmád iránt!
El kell dönteni miért csináljuk ezt!?
Pénz vagy szakmaszeretet, elhivatottság.
Igen! Pénzből élünk! Szerintem a helyes sorrend a,z ha tanulunk, fejlődünk, megszerezzük azt a tudást amivel lóvét kereshetünk.
És igen! Tudom azt is, vannak "okos" kollégák is, akik lenézik a másikat, mert a potenciális versenytársat látja benne!
Nagy probléma!
Tisztázzuk! Én nem vagyok megmondó, nem vezérel semmi anyagi okokból!
Ez tiszta, pusztán az egyéni véleményemen alapuló blog ez!
Nem vagyok lájkvadász sem.
Csak gondoltam ha eddig nem vette senki a fáradtságot, akkor én megteszem!
De legalábbis arra jó lesz, hogy kiírjam magamból ezeket a dolgokat, és már ezért megérte!
Tényleg!
Köszönöm mindenkinek a figyelmet!

Tudom a blog nevében benne van a "Pesti"szó,de nem tudtam kihagyni kalandozásaim során a következő helyszínt.

Rókusfalvy Fogadó
Etyek

Történelem
8 avagy 9 éve történt, hogy betévedtem eme helyre.
Persze tudtam, hogy létezik, azt is, hogy kié az egység.
Egy nyári nap volt, nem volt túl meleg, egy kerthelyiségben elköltött ebédhez ideális időjárás volt.
Partneremmel befáradtunk, kerestünk egy asztal magunknak, ahol tetszett.
Muskátlik, kockás abrosz, szódás üveg, minden játszott... a személyzet kellően lazavolt és jópofa!
Az igazság az, hogy akkor jól éreztük magunkat. Hmm, hagymás rostélyost választottam, nem vártam sokat, hiszen akkor sok helyen ugyanúgy adták a hagymás rostélyost. ahogy 15 évvel ezelőtt.
Amikor még nem gondolták át az ételeket.
Nem is kaptam mást, mint amit vártam, átlagos volt.
Semmi, de semmi nem különböztette meg a többitől. Az volt ami.
De! Jól éreztük magunkat!

Valahogy úgy hozta az élet, hogy megjelent az a szép sárga könyvecske… Néztem a pontokat, majd viszonyításképpen egy hétvégi kirándulással egybekötve visszatértem!
Változás volt a belső helyiségben, új abrosz, miegymás. A fogadtatás közepes, inkább kicsit unott!
Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, sajnos ez megesik manapság sok helyen.
Túlhajszoltság, kevés a fizu.
Viszont amit kaptam marhapörkölt gyanánt, az nem annyira tetszett, sőt boldog sem voltam.
Tudom! Én vagyok a hibás! Sokat vártam, de mentségemül szolgáljon a pontok száma.
Ez volt az a pillanat az életemben, amikor fordult a világ egyet a fejemben!
Most már, és ezentúl nem így állok hozzá!
Nem várok sokat, és talán nem írok több ilyen véleményt.
Ha őszinte akarok lenni, nekem rosszul esik az, hogy ilyeneket kell írnom.
De ezt ígértem, tárgyilagos leszek!
Nem a tulajdonossal van bajom, hiszen ő is csak egy ember, mint mi. Hanem a pontozással.

Mindenesetre a remény megmarad.

Egy történet, számomra nagyon fontos momentum!
A múlt évben egyik nehéz, sok munkával telt nap után más útvonalon mentem haza.

Ráchel flódnija
Veres Pálné utca

Elmentem az üzlet előtt,egy pillanatra megálltam és vizslattam befelé a kirakaton keresztül!
Szeretem a flódnit! És elárulom: Magyar és katolikus vagyok.
Akkor már tudtam, ki fogom próbálni. Még egyszer mondom, szeretem a flódnit mert édesszájú vagyok és annak kellemesen annak kell lennie, talán nem is baj ha kicsit édesebb a megszokottnál.
Egy csütörtöki nap séta a városban, kedvesem társaságában szénhidrát éhség tört rám, és eszembe jutott... gyerünk!
Hurrá nyitva! Süti tankolás megvan, menjünk haza!
Vacsora megvolt, jöjjön, aminek jönnie kell!
Első süteményem... Mákos, vaníliás, meggyes torta... azt a meggyet ami benne volt inkább hagyjuk, a vanília krémről egy szó se essék, mert az kritikán aluli volt! Könyörgöm! Egy kis vaníliarúd segített volna!
Flódni... Őszintén? Ettem már jobbat is! Számomra felháborító, hogy egy saját süteményt nem tud a tulaj elkészíteni normálisan. Nem tudom, szerintem adjunk kevesebbet, hiszen a frankó flódniból szerintem kb 20 dkg az sok! De a kritikus pont a lekvár volt! Próbálkozzunk már egy kicsit! Ha már elkérünk 600-700 kemény forintot érte! Nem az árral van baj, hanem a minőséggel!
Másnap kit látok a médiában? Hát igen. Őt. Az előző esti süteményes csomagolópapírt vágtam a képernyőhöz!
Amúgy meg nézegettem az oldalukat, ott meg ilyen képek, olyan plecsnik! Ezeket ki vagy kik adták? Szégyenletes mondhatom!
Étel guruinknak innen üzenem!! Ha már pénzt kértek valamiért, adjatok érte minőséget vagy ne, de akkor legalább ne zengjetek ódákat a rosszul elkészített édességetekről!

Rengeteget gondolkodtam milyen legyen az első vélemény, amit elsőként posztolok.
Figyelembe véve azt is,hogy látni fogják (reményeim szerint!) az érintettek is, valahogy eljut hozzájuk, tetszik nekik vagy nem, lesz majd ilyen is meg olyan is.
Mivel nem vagyok mérvadó ezen a területen, nem teszteket közlök!
Azt meghagyom a disznó bandának!

Tehát!

Borkonyha
Sas utca 3

Elárulom, régóta figyelemmel kísérem őket.

Voltam is náluk még az elején mikor megnyitottak, már akkor megtetszett, nemcsak a belső, hiszen az valóban ízléses, nincs túl lihegve, nem erőltetett semmi. Miután először meglátogattam őket, tudtam lesz még alkalom számomra a továbbiakban is náluk vendégeskednem.
Volt is! Folyamatos fejlődést tapasztaltam az ételek terén a borválaszték ugyanolyan nagy és szerintem kiváló volt mindig, hát igen az odafigyelés!
Kiváltképp tetszett az, ahogy a pincérek bort ajánlottak! Nem a drágát nyomták rám, hanem azt, ami szerintük, szerintem, szerintünk ízléshez, kedvhez, ételhez való vagy jó lehet! Bravó!
Elég sok tesztet volt szerencsém olvasni az elmúlt években, nem mennék bele ilyen nagyvilági dumába, miszerint a leves krémes-e ha krémleves, milyen tartása van a húsnak vagy a halnak meg ilyenek, textúrák vagy vannak, vagy nincsenek!
A hozzáértés az nagyon látszik! Az összhang amint látom meg van a konyha és a vendégtéren dolgozók között. Nem túl gyors, de nem is kell annak lennie a menetnek, hiszen egy jó vacsorához, borhoz idő kell!
Abból indulok ki, mi volt anno 20 évvel ezelőtt.
Ez itt nem szocreál... aki még mindig a sült krumplinál tart meg a gombóc rizsnél annak ezt a helyet nem ajánlanám!
Abban az esetben igen, ha nyitott és esetleg van egy kis kultúra benne ahhoz, rányisson a nagyvilágra e téren.
Amennyiben nem akkor az ő részükre is lesz majd iromány, mondjuk az nem lesz ennyi pozitív!
Aki egy kicsit is ismeri azt a környéket, az talán tudja, hogy ott aztán évente cserélődnek a körülöttük lévő éttermek tulajdonosai, bérlői, működtetői.
De a Borkonyha ott van, mi több reményeink szerint nagyon sokáig ott is lesz még!!
Én nagyon drukkolok nekik!

Grat!

Nem árt egy pár szót ejteni a másik oldalról, azokról az emberekről is, akik szemlélőik csak a dolgoknak pedig ők azok, akik a legtöbbet dolgoznak, dolgoztak!
Ők a szakácsok! Nagyon sokan vannak ők,van, akiket futtatnak, mint az utcaszéli kurvákat és vannak,  akik ebből kimaradnak.
Pedig! A munka oroszlán részét ők végezték el!
Biztosan ismertek egy-két sztárséfet Magyarországon, csillog-villog, rázza a rongyot még akkor is, ha egy nagy rakás szar az egész önmaga.
Ugye nem haragszotok, ha nem sorolom!
Természetesen van ellenpélda is.
Azt látom, hogy olyan helyek zárnak be, mennek tönkre ahol nagy volt a villogás és a rongyrázás.
Aztán szépen kussolunk erről és szépen elmegyünk egy haver éttermébe dolgozni, mert már a becsület az kitelt!
Szóval ezek a nagynevű megmondók szépen levették a lét, aztán a tulajdonosok, akiknek adták a tanácsot, jó erősen túlfizették a séfjeiket, szakácsaikat amibe ugyanúgy belerokkantak, mint a kifizetett százezrekbe vagy milliókba!
Kedves sorstársak! Szakácsok! Ne sértődjetek meg, de lehet, hogy nem fog tetszeni, amit írok!
Az, hogy sztárséfjeink ilyen mennyiségű lóvét markoltak fel, az rátok is kivetült, hiszen ti is ez alapján állapítottátok meg, hogy ti mennyibe kerültök! Ugye így van? Persze ezzel semmi baj. Nincs, hiszen volt olyan hülye aki kifizette.
A szakács társadalom amúgy is eléggé - hogy úgy mondjam - tisztes képviselője egy állatfajnak! :)
Ezt most kicsit viccesen! :)
Néha azt érzékelem, hogy sokszor túlontúl érzékeny és magas önértékeléssel bírtok!
Ugye nincs harag? :)
Sajnos ilyenné tettek benneteket, miközben ti ezt észre sem vettétek.
Ahogy én látom, bekövetkezett egy vándorlás... Mindenki keresi a helyét itt-ott, régi barátok körül, régi munkahelyeken, mindenki próbálja átvészelni a következő éveket akár itthon vagy külföldön.
Megy a helyezkedés sokszor kevesebbért, is mint azelőtt, mert elfogytak a palimadarak. Persze azért még akad egy pár, de remélem kipusztulnak ők is hamar!
Alapvető problémának látom azt is, miszerint boldog-boldogtalan éttermet nyit. pl. kőműves, és közben a házak dőlnek össze, mert azt meg egy kontár csinálja!
Ezzel sincs semmi baj, de legalább olyanokkal dolgoznának, aki legalább egy kicsit konyít hozzá!
Felszolgálók!? Kemény.... vannak még? Régen ez megbecsült szakma volt és maga az ember is, aki ezt választotta! Most aztán mindenki ebben dolgozik boldog-boldogtalan.
Egyetemisták, egészségügyesek meg a picsa tudja még ki!
Én értem, hogy ott nincs málna, de mi a francért járatják le ezt a szakmát is!? Jól van jól! Láttam már példát arra is, hogy jobban csinálta egy nem szakmabeli.
Eléggé ingoványos talaj ez, azt gondolom!
Így a végére csak annyit kívánok mindenkinek,hogy tartson ki, mert jönnek még szebb idők is!

Szép napokat nektek és jó munkát!

Juhhuu! 
Bízvást állítom, az én hitem szerint vannak itt olyan momentumok amik kárt okoznak a magyar vendéglátásnak és a szállodaiparnak is!
A legnagyobb probléma: Nem igazán fogják fel a ténykedésük súlyát azt gondolom. De az is lehet, sőt valószínű, hogy nem is érdekli őket! Vagy ebben az egészben csak a pénz játszik főszerepet! Oké, persze lehet azt mondani most erre "de hát mindent az mozgat"! Igen! Ez így van!
Én szentimentális vagyok és elfogult a szakmával szemben. Ezt tessék figyelembe venni! :)

A fejétől bűzlik a hal! Tudom, hogy ezt tudjátok.
Front office… a szállodai recepciók titkos vagy nem titkos fiókjaiban különböző telefonszámok, éttermek szórólapjai, étlapjai bújnak meg szépen csendben arra várva, mikor érkezik el a pillanat a használatukra.
Előre lebeszélt, kialkudott fejpénzekért, ami akár 1.000,-Ft-tól 3.000,-Ft-ig terjedhet per kopf a szállodai dolgozók számára!
Igen!!! Van olyan étterem aki akár 3.000,-Ft-ot is fizet egy vendégért! Olyanok is az árak! Megy a bazseva meg a vircsaft ezerrel csak fogyasszon a kedves vendég rendesen. Amikor meg a számlát viszik egy vödör hidegvíz kíséretében - mert úgy kell őket fellocsolni a számla láttán - az már senkit nem érdekel.
A másik, hogy létezik persze az okosabb turista is aki kérdez és kicsit mérsékelt árakat akar, na ott kevesebb a fejpénz, de oda többet küldenek.
Van még ma is sok olyan régi, patinás étterem, aki mellett az idő elment, az óra megállt kb 20 évvel ezelőtt és nem csak a belső miliőről van szó, hanem a konyháról is.
Ott mi van!? Felszámolják még a wc papírt is, mert a fejpénzt ki kell fizetni.
Nem is beszélek itt már arról, hogy talán jobb volna egy kicsit jobbat adni mint 20 évvel ezelőtt!
Így hát sok étteremből havonta sok üzletvezető, tulajdonos vagy a franc tudja még kicsoda, kifutófiú módjára súlyos borítékokkal látogatja végig a szállodákat és osztja a lóvét, amit szépen aztán alsó és felső szinten szét risztelnek.
Igazából nincs ezzel semmi baj, csinálják. Ki nem szarja le!?

Ahogy én gondolom!
Ha hosszútávon szeretnénk ebből élni van másik út is, mondjuk az a nehezebb.
Mi a probléma?
Szerintem! Ha a szállodából rossz helyre küldik a vendéget!? Mi lesz abból? Na mi? Az, hogy még az is előfordulhat, hogy még a szállodába sem megy vissza a becsapott és elégedetlen vendég, mi több lehet, hogy az országba sem jön vissza többet és rosszhírünket kelti a világban. Kárt okoz, nem is kicsit!
Ezt engedik, hagyják! Lehet valamit tenni? Biztosan.
Persze én azt is értem, hogy a szállodák nagy része külföldi kézben van, ők meg nem fizetik meg, vagyis nem akarják megfizetni a jól képzett munkaerőt, a munkavállaló pedig megtalálja a módot egy kis fizetés kiegészítésre, ami adott esetben nem is kevés!
Lehetünk megértőek velük, de ha belegondolok akkor is így ment ez, amikor még nem volt ennyi szálloda külföldi kézben!
Ennyit erről!

Minden jót nektek!

Nyugalom! Jönnek hamarosan a vélemények az éttermekről is! :)
Szeretem ezt az elfoglaltságot, érdekel az, hogy ki mit csinál.
Nekem a mostani blogok, értékelések, köztük ezeknek a street műfajoknak a szerzői is, akik írogatnak különböző teszteket, olyan irányítottnak és lóvé szagúnak tűnik!
Engem nem kell hívni! Megyek én magamtól, ha hallok valamit. Annyira kicsi ez a város, sőt ez az ország, hallani ezt-azt kis hazánkban.
Minden szegmensben körülnézek még. Igen még! Hiszen mielőtt elhatároztam a blog írást, már sok helyen megfordultam.
Úgy látom az elkövetkezendő pár évre eléggé költséges és időigényes elfoglaltságot találtam magamnak. :)
Persze ez csak akkor lesz így, ha lesz olvasó vagy érdeklődő az írásaim iránt.
Anyag az van bőven, jó is rossz is, a legérdekesebbeket megosztom Veletek.

Minden jót Nektek!

Osztják ők a lapokat egymás között, veregetik egymás vállát "megcsináltuk" címszó alatt.
Pedig dehogy csináltak meg akármit is, smúzoltak, pöffeszkedtek fényképeken, mint aki jól végezte dolgát.
Persze, hogy jól végezték, hiszen a zsebük tele!
Még mielőtt az jönne le ebből,hogy sajnálom tőlük,most közlöm: erről szó sincs! Hiszen nem ők a hülyék, hanem azok, akik hittek és fizettek nekik, ami az esetek többségében meg sem térült.
Akárhogy nézzük, az érdekkör az nagy!
Nekem személy szerint nem azzal van bajom, hogy hazánkban elindult egy gasztro-forradalom, az jó lett volna, ha úgy alakul ahogy mindenkinek jó!
Sorba nyíltak az éttermek, amelyekből hála istennek megmaradt egy-kettő.
Volt pár régi vállalkozás, aki szeretett volna ebben részt venni, vagy beállni ebbe a sorba.
A sors iróniája úgy hozta, nekik nem volt hely ezen a "vonaton" mert kellet az"ülőhely"az újonnan érkező friss versenyzőknek a "kupéban".
És igen kedves Olvasó! Itt is! Mutyi pénzekből, innen-onnan megfinanszírozott éttermeket rangsoroltak úgy, hogy talán még meg sem nyitotta kapuit a közönség előtt! Szóval még meg sem nyitott,de az értékelés már meg volt!
Na meg a többi szaftos kis story, hogy menekülnek, bujkálnak jó nevű, tiszavirág életű vendéglátóhelyek tulajdonosai a hitelezőik elől. Ez azért lehet, mert szerintem a hitelező is azt gondolta, hogy a név jó, mármint a tulajdonosé! :)
Aztán amikor ezek a dolgok megtörténnek akkor az okosok már nem is foglalkoznak vele többet, nem érdekli tovább őket, hiszen a csap elapadt, a forrás kiszáradt!
Jó ez így! Mármint az, hogy megoszthatom ezt veletek, és nyilván lesznek majd különböző vélemények az írásaimra, amit nagyon kíváncsian, odafigyeléssel fogok majd elolvasni, mi több ha olyan és az egóm engedi építő jelleggel fogom felfogni!
Tehát port keverek kicsit és felkavarom azt a bizonyos bilit aminek az alján ott van az amit nem annyira szeretünk!

Legalábbis azért gondolom én, hogy ez legyen a kezdet, mert szükséges ezekről egy halvány képet kapnia a közönségnek, aki a soraimat olvassa.

Hogyan is mennek ezek a dolgok szeretetett hazánkban!?
Lássuk csak! A Gasztro Maffia működik nagyon keményen és gusztustalanul!
Nem feltétlen kell elhinni amit, írok, induljunk ki abból, hogy ez hazugság, mi több: téves és alaptalan információkon alapul. Legyen!
Viszont! Most jövök én.... Nem zörög a haraszt! Feltételezem, mindenki tudja és ismeri a folytatást.
Szóval itt vannak ők! Kik? Hát a közismert gasztro-bloggereink. Biztosan sokan ismernek néhányat közülük... Nem mondanék konkrét neveket,mert lehet az elkövetkezendő írásaim után bíróságokra kellene járnom hosszú évekig.:)
Tehát ŐK könyveket írnak, főznek a médiában és megmondják nekünk, nektek,hogy melyik étterem vagy vendéglátóhely a jó!
Hogy is van ez? Megmondják nektek!? Mi alapján? Az ő ízlésük alapján vagy mi a franc?! Jó! Nem mondják, meg csak sugallják! De mire fel? Kérdezem én? Nem mindenkinek egy az ízlése! Tanácsokat adnak, éttermeket futtatnak fel súlyos lobbi pénzekért, mert azt gondolják, hogy nagyon, de nagyon értenek hozzá. Lehet, hogy így is van, na de ők is tanulták ezt valakitől vagy valakiktől!
Azok az emberek hol vannak? Kérem szépen ők dolgoznak! Hiszen ők a szakácsok akik elhivatottak a szakmájuk iránt, van bennük alázat és tettvágy.
Na jó! Gasztro-maffiózóinkban is van egy kis tudás... Hiszen megszerezték vagy valahogy ellesték ezeket és minimum hozzátanultak kicsit.
Lojális ember vagyok, megadom nekik is annak a lehetőségét, hogy tanultak és tettek hozzá maguktól, magukból is valamit.
Itt vannak tehát ezek a csodálatos kiadványok, pl. a GM. Csak meg kell nézni, hogy ki a szerkesztő a kiadó, mi, vagy milyen vendéglátó egységek vannak a kezükben vagy a közelükben. Vajon kik lehetnek a barátok? Hát azok, akik akár napi, heti vagy akár havi szinten ingyen vacsi, ebéd, egy ital, esetlegesen promóció címén kikiáltott szíveslátás-vendéglátás alapon, na meg természetesen a "tanácsadásért" leperkált súlyos forintokért bekerülnek a köztudatba, előrébb végeznek a versenyben vagy több pontot kapnak abban a bizonyos pontozásban!
Igen kedves Olvasó! Verseny az van, nagyon ádázul folyik.... A vendégekért! Befektetők,befektető csoportok állnak jó nevű éttermek mögött, akiknek van hátterük arra, hogy fizessenek mindenért, ami hozza a vendéget. Azok meg mennek, mint a birkák. Nem feltétlenül azért mert jó vagy rossz, hanem mert ezt sugallták nekik: Menjetek!
Igen ám! De ők majd szépen elfogynak, mert jön a következő hely.
A befektető pedig kéri a lóvét, hiszen ő más fejjel gondolkodik! Mi történik? Záróra! Ez egy örök körforgás, aminek úgy látom hamarosan vége lesz!

Folyt.köv.