Pesti faló

Komolyan mondom és gondolom azt, hogy ha valaki jót akar adni, jót akar szolgáltatni és foglalkozik azzal amit csinál, akkor lehet belőle szép eredmény.

Ezt láttam a sorban harmadikként következő Paul's Bistro teljesítményén.

Semmi extra... pestiesen szólva.
Mármint nincs túl lihegve, semmi pompa és csili-vili.
Minimál. A terasz, a belső semmivel sem hívja fel magára a figyelmet.
Mint otthon. Könyvek a polcon, képek, grafikák, tükrök és élővirág. Fontos! Nekem azt sugallja, hogy foglalkoznak az üzlettel.
Erre az állomásra társam is akadt.
A fogadtatás kedves volt, mosolygós és nem erőszakos.
Nem voltak sokan amikor beültünk, talán három asztalnál üldögéltek bent, és ahogy észrevettem jól érezték magukat. Boroztak, iszogattak, az ételre vártak.
Mi is étlapot kértünk.
Őszintén? Nem ájultam el a kínálattól, mindenhol ezt lehet kapni a Váci utcában.
Aztán érkezett a pincér, aki gyorsan informált, hogy a TÁBLÁN vannak még étel ajánlatok, ha nem találnánk kedvünkre valót.
Észre sem vettem! Pedig valóban nagy és aki körbenéz annak feltűnik.
Itallap és borlap egyben, nincs "mesekönyv" sem leporello a gyengéknek.
Belecsaptunk!
Még szép, hogy gulyáslevest rendeltem, a partnerem pedig gombakrém levest.
Egyelőre mást nem mertünk!
Pedig a borlap jó volt, annak ellenére, hogy kicsi! Ebből arra próbáltam következtetni, hogy ha nem a megszokott borokkal dolgoznak, talán az ételekben is kicsivel jobbak lehetnek. A mai világban minden előfordulhat.
Hozták a leveseket.
Hmmm zsírpapír, kenyér színes vödör.
Más.
Gulyásleves... a marhahús jó, szaftos, nem száraz, friss zöldségek, nem agyon főzve. Szavamra mondom teljesen vállalható még a piros kislábas is. Nem túl paprikás és nem zsíros. Kértem erős paprikát.
Láss csodát... friss, hegyes, erős. Nahh! A kenyér is friss!
A gombakrém leves.
Érdekes, ebben sincs semmi olyan, amit – ha kicsit is érzékenyebbek vagyunk - nagyon  le lehetne húzni.
Krémnek krém, gombának gomba, nem túl selymes talán kicsit sűrűbb is, mint kellene, viszont nagyon finom és ízletes. És! Nincs benne liszt! Ezt kaptuk utólagos információként.
Felbátorodtunk és rendeltünk még!
Étlapról: malaccsülök rizottóval
Tábláról: marhanyak burgonyával, lecsóval
Vártunk.
Közben szépen érkeztek további vendégek is. A kiszolgálás folyamatos volt.
Miközben várakoztunk, izgultunk és azon tanakodtunk vajon mi lesz ebből!? Aztán egyszer csak megérkezett a rendelésünk. Mosolyt csaltak az arcunkra!
Jééé... Itt tálalnak is!
Egy kicsit szebben és jobban, mint eddig bárhol, ahol jártunk.
Marhanyak: szaftos, omlós kicsit faggyús, szépen mindkét oldalán megkérgezve és belül látszik, hogy nincs teljesen átsütve. Burgonya kifli volt, kicsit előfőzve és rápirítva. Só,bors és ennyi.
Lecsó!!!!! Hát nem 5/1 -es! Ez is friss házi lecsó, ezt nem gondoltam volna. A mostani zöldség árakat látva és tudva, ez korántsem szűkmarkúság!
Malaccsülök: egészben, csonttal együtt kettő volt beleültetve a paprikával beszínezett rizottóba, mellette kicsi saláta. Szépen ropogósra, pirosra és omlósra sült csülkök voltak. Kívül ropogós, belül omlós.
A rizottó, amint a pincértől megtudtam kápia paprikával volt ízesítve és színezve!(veluté) Nem volt sem kemény sem túl puha.
Ahogy én tudom - kövezzenek meg ha nem így van! - Dél Olaszországban kicsit fogósabbra készítik, északon pedig krémesebben, több vajjal.
Borozzunk!
A malac csülkömhöz kértem egy pohár kadarkát.
A másik pedig egy kékfrankos volt, ahogy láttuk, mindkettő egy borásztól.
Hogy van ez? Száz méteren belül ekkora különbségek vannak!?
Nem akarok senkit sem az egekbe magasztalni, de jó volt minden!
Nem volt „huhuuuuu te atyaúristen módjára” magas színvonalú, de mindenféleképpen derék kis üzlet a Paul's Bistro!
A maga egyszerűségével, mindenféle hivalkodás nélkül, azt gondolom feladta a leckét az elkövetkezendő állomásoknak.
Számla. Ár-érték arány jó.
Szervizdíj nincs. Pedig ott van az étlapon! 10%

Azt az információt kaptam, hogy magyar honfitársaiknak nem számolnak fel szervizdíjat.

Jó teljesítmény és szép munka!