Pesti faló

Tudom a blog nevében benne van a "Pesti"szó,de nem tudtam kihagyni kalandozásaim során a következő helyszínt.

Rókusfalvy Fogadó
Etyek

Történelem
8 avagy 9 éve történt, hogy betévedtem eme helyre.
Persze tudtam, hogy létezik, azt is, hogy kié az egység.
Egy nyári nap volt, nem volt túl meleg, egy kerthelyiségben elköltött ebédhez ideális időjárás volt.
Partneremmel befáradtunk, kerestünk egy asztal magunknak, ahol tetszett.
Muskátlik, kockás abrosz, szódás üveg, minden játszott... a személyzet kellően lazavolt és jópofa!
Az igazság az, hogy akkor jól éreztük magunkat. Hmm, hagymás rostélyost választottam, nem vártam sokat, hiszen akkor sok helyen ugyanúgy adták a hagymás rostélyost. ahogy 15 évvel ezelőtt.
Amikor még nem gondolták át az ételeket.
Nem is kaptam mást, mint amit vártam, átlagos volt.
Semmi, de semmi nem különböztette meg a többitől. Az volt ami.
De! Jól éreztük magunkat!

Valahogy úgy hozta az élet, hogy megjelent az a szép sárga könyvecske… Néztem a pontokat, majd viszonyításképpen egy hétvégi kirándulással egybekötve visszatértem!
Változás volt a belső helyiségben, új abrosz, miegymás. A fogadtatás közepes, inkább kicsit unott!
Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, sajnos ez megesik manapság sok helyen.
Túlhajszoltság, kevés a fizu.
Viszont amit kaptam marhapörkölt gyanánt, az nem annyira tetszett, sőt boldog sem voltam.
Tudom! Én vagyok a hibás! Sokat vártam, de mentségemül szolgáljon a pontok száma.
Ez volt az a pillanat az életemben, amikor fordult a világ egyet a fejemben!
Most már, és ezentúl nem így állok hozzá!
Nem várok sokat, és talán nem írok több ilyen véleményt.
Ha őszinte akarok lenni, nekem rosszul esik az, hogy ilyeneket kell írnom.
De ezt ígértem, tárgyilagos leszek!
Nem a tulajdonossal van bajom, hiszen ő is csak egy ember, mint mi. Hanem a pontozással.

Mindenesetre a remény megmarad.