Pesti faló

Számítottam rá és vártam a kommenteket, véleményeket a bejegyzéseimhez.
Kaptam párat, aminek nagyon örülök, mert nekem ebből az jön le, hogy a téma érdekli az olvasóimat.
A legutóbbi az volt, hogy "érdemes" tovább bontani az utolsó firkálmányt. :)
Ezért kapta ezt a címet.

Főnök mint tulajdonos.

Szerintem írtam már erről, de talán nem elég részletesen.
Abban a faramuci helyzetben vagyunk, hogy ezt is szét lehet szedni legalább két részre.

Az egyik:

Főnök aki tulajdonos és szakmabeli.

Zárjunk ki azért egy-két plusz variációt, mert fontos, hogy tisztán gondolkodjunk. Tisztán és sallangmentesen.
Értem ezalatt azt, hogy nincs befektető, nem bérlemény a hely. Egyszerű magántulajdon, nincs semmi zavaró tényező.
Szóval elviekben minden adott a nyugodt, kiegyensúlyozott szakmai munkához.
Kell-e ehhez az, hogy valaki magasan kvalifikált legyen?
Nyilvánvalóan ha érdekelte a dolog, akkor tanult és hozzátett valamit a gyakorlathoz, amit megszerzett az évek során.
Mert ugye abból indulunk ki!
Mint főnök és tulajdonos remélhetőleg eltöltött néhány "röpke"évet a szakmában, aztán valahogy csak lett egy helye ahol megvalósíthatta régen dédelgetett álmait és elképzeléseit.
Tehát minden adott a jó munkához.
Emberi oldal:
Ahhoz, hogy mit kér vagy vár el a munkatársaitól, sokat nyom a latban az, hogy mit kapott ő annak idején a főnökeitől, mit tartott akkor jónak vagy éppen nem tetszőnek.
Hogyan dolgozta fel magában az krízis helyzeteket. Mi volt a mérleg serpenyőiben, több "hideg" vagy több "meleg". A megtörtség, a fásultság uralkodott-e el rajta?
Megmaradt-e a szakmaszeretet?
Már ha valamikor szerette egyáltalán.
Tételezzük fel, hogy igen.
Milyen a habitusa, mennyire lobbanékony, ideges vagy szenvedélyes típus!?
Amit itt kiemelnék az a szenvedély!
Ehhez a munkához kell a szenvedély!!!
A szociális értékek, hogy mennyire tudott valóban ember maradni, ha már az isten ennyire felvitte a dolgát.
Hogy mennyire felkészült a szakmájában, mit tud kamatoztatni és átadni az utána következő nemzedéknek az ő saját tapasztalataiból? Átadja-e? Van-e elég energiája, ideje és türelme mindehhez!? Foglalkozik-e, mutat-e érdeklődést a munkatársak jelzéseivel, észrevételeivel kapcsolatban? Csak a saját elvei szerint dolgozik vagy csapatmunkára hangolja az étterem személyzetét?
Mivel természetesen vannak saját tervei, céljai a vállalkozása terén, neki emberek kellenek és őket a maga képére kell, hogy formálja, hisz mint tudjuk a szakma az egy dolog, de üzletenként a szokások nagyon mások.
Tud-e elég megértést, empátiát adni az embereknek, feltéve ha szükség van erre!?
Ha jó szakember volt alkalmazottként és odafigyelt a munkájára, akkor ezt fogja tovább adni jó munkaadóként és főnökként.
Bár eléggé nehéz a mai világban jó főnöknek lenni, mert sajnos visszaélnek vele nagyon sokan!
Sok a hisztis, magáról túl sokat képzelő pincér és szakács, főleg az olyan, akinek még a tojáshéj a seggén van, nincs benne tisztelet, sem alázat a szakma és az idősebb, tapasztaltabb munkatárs iránt.
Csak a nagy arcoskodás megy, meg a bőlére eresztett üres fecsegés.
Főnök-tulajdonosként, ha kemény munkával szerezte azt, amije van, azt gondolom nem szeretné elveszíteni, hisz ez a megélhetése, neki és a családjának-már ha van családja. :)
Felléphet egy bizonyos fokú szigor, ami olykor, esetenként különböző intenzitású lehet.
Ha jó a szakmájában és okosan csinálja, akkor a vele dolgozó emberkék csak-csak eljutnak arra szintre, hogy levetkőzve az egójukat és a nagy önérzetüket felnéznek, felnézhetnek rá, mert kivívta magának a figyelmet és ezen keresztül a tiszteletet.
Ha ezt a sok kérdést amit itt feltettem, mindent pozitív irányba forgatunk akkor azt gondolom megalkottuk a legjobb főnök tulajdonos szakmabeli górét! :)

Következik: főnök tulaj nem szakmabeli