Pesti faló

Hogy mást ne mondjak, az első próbálkozás elég komolyan elvette a kedvem a továbbiaktól, de kitartó és türelmes ember lévén folytattam az információ gyűjtést.

Szóval a második etap.
Európa kávéház
Már most kijelentem, hogy ezzel a névvel ékesített vendéglátóhely szerintem mindenféleképpen sokkal, de sokkal többet kellene, hogy kihozzon magából, mint amennyit sikerült nekik.
Márciusi, a tavaszhoz képest meleg, hangulatos este.
Üzlet előtt kedves, nyájas,duruzsoló hangú lányok invitálják a járókelőket.
Megnyerő.
Engem nem kellett invitálni, én célirányosan érkeztem.
Tudtam mit szeretnék, így nyugodtan leültem és már csak azon kellett gondolkodnom, mivel tegyem teljessé a vacsorám.
Gyorsan kértem egy kávét és egy ásványvizet, míg eldöntöm mit szeretnék.
Persze ezt a szándékomat nem osztottam meg senkivel.
Kaptam egy gyors és határozott felvilágosítást, miszerint ha nem eszem akkor nem szolgálnak ki.
Hát ez meglepett, mert azt gondoltam, ugyanaz a kedvesség fogad bent is, mint a bejárat előtt.
Sajnos nem ez történt.
Végülis mindegy!
Rendeltem.
Kértem egy hidegtálat egy személyre, amiben az étlap szerint sajtok sonka és zöldségek szerepeltek.
Kávé, víz megjött...a kávé bár ne jött volna...
Egyszóval!? Pocsék volt!
Érkezett a várva várt hidegtálam is, ami első blikkre rögtön elszomorított.
Meg egyem? Ne egyem?
Az igazság az, hogy olcsó sajtot, vizenyős ipari gépsonkát és toast kenyeret bárhol tudok enni.
Nem teketóriáztam, kértem a gulyás levest is.
Kértem egy kis vajat, hátha segít a kedvemen.
Érkezett az is szaporán, margarin formájában.
Jött a leves is perceken belül, én balga azt hittem, hogy nem lehet ezeket a dolgokat fokozni.
De lehet!
Ahogy azt kell, olcsó füstölt kolbász a gulyásban. ááá ez borzasztó!
Szóval nekem nem tisztem, hogy pálcát törjek mások felett, de azt gondolom ebben az esetben nem sokat vacillálnék egy atom bomba élesítésén - képletesen szólva.
Mindent megkóstoltam, majd éhesen és elégedetlenül, csalódottan távoztam.