Pesti faló

Egy történet, számomra nagyon fontos momentum!
A múlt évben egyik nehéz, sok munkával telt nap után más útvonalon mentem haza.

Ráchel flódnija
Veres Pálné utca

Elmentem az üzlet előtt,egy pillanatra megálltam és vizslattam befelé a kirakaton keresztül!
Szeretem a flódnit! És elárulom: Magyar és katolikus vagyok.
Akkor már tudtam, ki fogom próbálni. Még egyszer mondom, szeretem a flódnit mert édesszájú vagyok és annak kellemesen annak kell lennie, talán nem is baj ha kicsit édesebb a megszokottnál.
Egy csütörtöki nap séta a városban, kedvesem társaságában szénhidrát éhség tört rám, és eszembe jutott... gyerünk!
Hurrá nyitva! Süti tankolás megvan, menjünk haza!
Vacsora megvolt, jöjjön, aminek jönnie kell!
Első süteményem... Mákos, vaníliás, meggyes torta... azt a meggyet ami benne volt inkább hagyjuk, a vanília krémről egy szó se essék, mert az kritikán aluli volt! Könyörgöm! Egy kis vaníliarúd segített volna!
Flódni... Őszintén? Ettem már jobbat is! Számomra felháborító, hogy egy saját süteményt nem tud a tulaj elkészíteni normálisan. Nem tudom, szerintem adjunk kevesebbet, hiszen a frankó flódniból szerintem kb 20 dkg az sok! De a kritikus pont a lekvár volt! Próbálkozzunk már egy kicsit! Ha már elkérünk 600-700 kemény forintot érte! Nem az árral van baj, hanem a minőséggel!
Másnap kit látok a médiában? Hát igen. Őt. Az előző esti süteményes csomagolópapírt vágtam a képernyőhöz!
Amúgy meg nézegettem az oldalukat, ott meg ilyen képek, olyan plecsnik! Ezeket ki vagy kik adták? Szégyenletes mondhatom!
Étel guruinknak innen üzenem!! Ha már pénzt kértek valamiért, adjatok érte minőséget vagy ne, de akkor legalább ne zengjetek ódákat a rosszul elkészített édességetekről!