Pesti faló

Nagyon "szép" élményekkel távozva a „cba gurmé minek is nevezzemből”, már láttam is a következő sztésönt.

Sörbárka.
Egek.
Hmmm, hol is kezdjem!?

Kezdem ott, hogy kornéliusz az üdítő, vagyis kóla meg miegymás. 2014-ben, a Váci utcában.
Sajnos a kólával nem tudunk mit tenni, itt van, jelen van, világszinten, beleivódott az emberekbe.
Gyerekek, fiatalok, mindenki issza... Csak a kóla... ez van!

Ok! Egyik sem jobb a másiknál üveges vagy gépi... ugyanaz a szar.

De ha már így van, akkor az igényesség szerintem... Hmmmm nem megyek bele. Hosszú lenne!:)

Partneremmel leülünk, a fogadtatás kedves, hogy úgy mondjam alap, vagyis amilyennek alapszinten lennie kell.
Szóval gépi kóla partneremnek, én bort kértem.
Már nem kértem gulyás levest.. Elegem van belőle.:)
Marhapöri legyen inkább.

Borérzékeny gyomrom nem fogadta be a lőrét amit kaptam, felháborító.... és még drága is.!
Ebbe az árba beleférne jobb is. Kértem inkább egy gépi szódát.

Az étkek... nem tudok mást mondani, mint azt hogy püré zöldségek meg a nokedli... igen jó ha van benne csipetke, de két dolog között van egy kis difi ugye!?

Ha nem teszed bele akkor inkább hagyd ki!
Rosszul gondolom?

Marhapöri galuskával, ha már nincs tarhonya vagy főtt burgonya.
Semmi faxni, olyan amilyen. Még a pörkölt elment volna magában, de a nokedli kicsit hűtő-ízű volt és a mikro sem tett csodát vele!
Osztán volt ott egy kis csalamádé is, vagy valami ilyesmi, meg kígyóubi ...szóval nem erőltetném ezt tovább.
Szerintem aki olvas engem az pontosan tudja mi ennek az oka.:)

Üldögélek a teraszon partneremmel turkálva az ételt, közben kijött a szakács a konyháról dohányozni.
Semmi gond! Legalább kijön. Nem is ez a probléma! Hanem az, hogy hogyan.!

Letettem a villám abbahagytam az evést és fizettem.
Távoztunk gyorsan.

Csak szépen sorjában. Mondom ezt, mivel a következő megálló a váci utcai CBA Príma étterme azaz a CBA Gourmet nevű akármi.

Na igen! Minek is nevezzem!?
Tényleg! Minek?

Nem akarok én senkit sem bántani, de ez felháborító!
Maga a hely jól néz ki, van benne minden ami kell!
De felteszem a költői kérdést: Mi a francért nem használják ki a lehetőségeiket!?
Láttam én már erről a helyről dicsérő kritikát a neten. De  - és megint csak nem akarok senkit sem bántani – de sajnos az egy fizetett teszt volt, az tuti, mert nekem nem sikerül jót ennem ott, akárhogy próbálkoztam.
Tettem  ezt annak fényében, hogy természetesen olvastam én is azokat a neten keringő irományokat, amikben azt írják, hogy lejárt szavatosságú alapanyagokból kotyvasztanak.
Igen, azt csinálják, mert az a gulyás leves amit ettem, nos az minősíthetetlen volt! Tocsogott a zsiradékban és a cupákban! Na neeeee! Most nekem ne jöjjön senki azzal, hogy biztos lábszár meg ilyenek meg egyéb szarságok.
Igenis! Meg lehet azt is derekasan főzni!
Hagyjuk! Ez szégyenletes!
Azt nem tudom, ezek után miért is vettem még egy sertés tokányt is tésztával..!? De vettem. De semmit nem kaptam, csak egy rakat tésztát vízben úszó szafttal és egy halom mócsinggal. Nem tudom, hogyhogy ezért oda vannak az emberek? Ugyanis ették elég sokan. Igaz, potom ára volt, "nyóccá" mondaná a kicsi kínai.
Ez a magyar vircsaft? Ez lenne a vendéglátás ma Magyarországon?
Tudom, ma a világban nagy biznisz az emberek élelmezése. Igen ez csak biznisz, semmi más, ebben az esetben.
De ne háborodjunk fel annyira ezen, hisz kereslet az van a moslékra.
Visszagondolok előző állomásaimra, eddig ettem már rosszakat drágán, most ettem rosszat olcsón! Vagyis ha megettem volna. Tehát .... Mindenki vonja le magának a következtetést és hozza ki ebből amit akar vagy éppen amit a szíve diktál. :)

Furcsa kettősség jellemzi a következő állomásomat, ami az előző írásomban szereplő hely (Paul's Bistro) közvetlen szomszédságában lévő Grappa étterem, pub és kávézó.

Szóval Grappa.

Nem is tudom hogy így elsőre sírjak vagy zokogjak!?
Hogy lehet az, hogy két egymás mellett lévő egység ennyire más legyen?
Az egyiket értem, a másikat viszont nagyon nem!
Gulyás leves, mert természetesen azt rendeltem.
Bográcsban - nem is akármilyenben – nikkelezett, füles és miegymás.
A leves zsíros, akarom mondani olajos, ami vastag rétegben fedi le a lényeget… Amolyan régi balatoni feelingem van. Az olajban megkockáztatom, hogy van pálmazsír is, nem igazán oldódott ki a paprika, szép szemcsékben tapad a bogrács oldalára az olajjal együtt.
Zöldségek szétfőzve, burgonya szintúgy. A számhoz tapad az olajos maszlag. Ízre sem mond sokat számomra.
Míg vártam a sült kolbászt - mert azt kértem - arra lettem figyelmes, hogy az enyhén szólva gusztustalan behívójuk hangosan, cigarettával a kezében a füstöt a vendég arcába fújva rendezgeti az életet a teraszon.
És igen! Ez kell, hisz  amint látom, a mellettük lévő helyen nincs tele a terasz. Igaz, ott a vendégeken látszik, hogy elégedettek, emitt pedig csak unott arcokat látok…
Megjött nagy nehezen a kolbász. Amikor megláttam kinyílt a bicska a zsebemben!
Az az igazi durranós debreceni kolbász volt, frituban kisütve, tudjátok, ami csak úgy robban, ha beleszúrod a villát.
Ez van kiírva magyar sült kolbásznak, mondjuk magyarnak magyar, de nem az az autentikus fajta…
Jött hozzá ketchup meg mustár is, mint a mekiben! Kicsi zacskókban, szó szerint odabaszta elém az amúgy is nagy unottsággal dolgozó pincérem.
Gondolom nem kell mondanom,hogy nem laktam jól!
Kértem a számlát.
Szép volt az is!
Felszámolták külön a köretet, plussz még kaptam 12% szervizdíjat is!
Ezzel csak az a bajom, hogy ezek közül egyik sincs világosan feltüntetve az étlapon.
A másik, ami furcsa volt a számomra, hogy rengeteget vártam… Közben figyeltem, és a másik teraszon folyamatos és gyors volt a munka.
Nem beszélve arról, hogy  - már tudom - az ételek fényévekkel jobbak!

Szegény turisták! Gondoltam magamban.., mi lenne, ha tudnák, hogy akár már 3-4 méterre tőlük is jobb lehet.

Észrevettem, hogy mostanában nem nagyon népszerűsítik a Váci utcát, és nem is tesznek semmit annak érdekében, hogy jobb, vagy színvonalasabb legyen a szolgáltató ipar eme szegmense.

Komolyan mondom és gondolom azt, hogy ha valaki jót akar adni, jót akar szolgáltatni és foglalkozik azzal amit csinál, akkor lehet belőle szép eredmény.

Ezt láttam a sorban harmadikként következő Paul's Bistro teljesítményén.

Semmi extra... pestiesen szólva.
Mármint nincs túl lihegve, semmi pompa és csili-vili.
Minimál. A terasz, a belső semmivel sem hívja fel magára a figyelmet.
Mint otthon. Könyvek a polcon, képek, grafikák, tükrök és élővirág. Fontos! Nekem azt sugallja, hogy foglalkoznak az üzlettel.
Erre az állomásra társam is akadt.
A fogadtatás kedves volt, mosolygós és nem erőszakos.
Nem voltak sokan amikor beültünk, talán három asztalnál üldögéltek bent, és ahogy észrevettem jól érezték magukat. Boroztak, iszogattak, az ételre vártak.
Mi is étlapot kértünk.
Őszintén? Nem ájultam el a kínálattól, mindenhol ezt lehet kapni a Váci utcában.
Aztán érkezett a pincér, aki gyorsan informált, hogy a TÁBLÁN vannak még étel ajánlatok, ha nem találnánk kedvünkre valót.
Észre sem vettem! Pedig valóban nagy és aki körbenéz annak feltűnik.
Itallap és borlap egyben, nincs "mesekönyv" sem leporello a gyengéknek.
Belecsaptunk!
Még szép, hogy gulyáslevest rendeltem, a partnerem pedig gombakrém levest.
Egyelőre mást nem mertünk!
Pedig a borlap jó volt, annak ellenére, hogy kicsi! Ebből arra próbáltam következtetni, hogy ha nem a megszokott borokkal dolgoznak, talán az ételekben is kicsivel jobbak lehetnek. A mai világban minden előfordulhat.
Hozták a leveseket.
Hmmm zsírpapír, kenyér színes vödör.
Más.
Gulyásleves... a marhahús jó, szaftos, nem száraz, friss zöldségek, nem agyon főzve. Szavamra mondom teljesen vállalható még a piros kislábas is. Nem túl paprikás és nem zsíros. Kértem erős paprikát.
Láss csodát... friss, hegyes, erős. Nahh! A kenyér is friss!
A gombakrém leves.
Érdekes, ebben sincs semmi olyan, amit – ha kicsit is érzékenyebbek vagyunk - nagyon  le lehetne húzni.
Krémnek krém, gombának gomba, nem túl selymes talán kicsit sűrűbb is, mint kellene, viszont nagyon finom és ízletes. És! Nincs benne liszt! Ezt kaptuk utólagos információként.
Felbátorodtunk és rendeltünk még!
Étlapról: malaccsülök rizottóval
Tábláról: marhanyak burgonyával, lecsóval
Vártunk.
Közben szépen érkeztek további vendégek is. A kiszolgálás folyamatos volt.
Miközben várakoztunk, izgultunk és azon tanakodtunk vajon mi lesz ebből!? Aztán egyszer csak megérkezett a rendelésünk. Mosolyt csaltak az arcunkra!
Jééé... Itt tálalnak is!
Egy kicsit szebben és jobban, mint eddig bárhol, ahol jártunk.
Marhanyak: szaftos, omlós kicsit faggyús, szépen mindkét oldalán megkérgezve és belül látszik, hogy nincs teljesen átsütve. Burgonya kifli volt, kicsit előfőzve és rápirítva. Só,bors és ennyi.
Lecsó!!!!! Hát nem 5/1 -es! Ez is friss házi lecsó, ezt nem gondoltam volna. A mostani zöldség árakat látva és tudva, ez korántsem szűkmarkúság!
Malaccsülök: egészben, csonttal együtt kettő volt beleültetve a paprikával beszínezett rizottóba, mellette kicsi saláta. Szépen ropogósra, pirosra és omlósra sült csülkök voltak. Kívül ropogós, belül omlós.
A rizottó, amint a pincértől megtudtam kápia paprikával volt ízesítve és színezve!(veluté) Nem volt sem kemény sem túl puha.
Ahogy én tudom - kövezzenek meg ha nem így van! - Dél Olaszországban kicsit fogósabbra készítik, északon pedig krémesebben, több vajjal.
Borozzunk!
A malac csülkömhöz kértem egy pohár kadarkát.
A másik pedig egy kékfrankos volt, ahogy láttuk, mindkettő egy borásztól.
Hogy van ez? Száz méteren belül ekkora különbségek vannak!?
Nem akarok senkit sem az egekbe magasztalni, de jó volt minden!
Nem volt „huhuuuuu te atyaúristen módjára” magas színvonalú, de mindenféleképpen derék kis üzlet a Paul's Bistro!
A maga egyszerűségével, mindenféle hivalkodás nélkül, azt gondolom feladta a leckét az elkövetkezendő állomásoknak.
Számla. Ár-érték arány jó.
Szervizdíj nincs. Pedig ott van az étlapon! 10%

Azt az információt kaptam, hogy magyar honfitársaiknak nem számolnak fel szervizdíjat.

Jó teljesítmény és szép munka!

Hogy mást ne mondjak, az első próbálkozás elég komolyan elvette a kedvem a továbbiaktól, de kitartó és türelmes ember lévén folytattam az információ gyűjtést.

Szóval a második etap.
Európa kávéház
Már most kijelentem, hogy ezzel a névvel ékesített vendéglátóhely szerintem mindenféleképpen sokkal, de sokkal többet kellene, hogy kihozzon magából, mint amennyit sikerült nekik.
Márciusi, a tavaszhoz képest meleg, hangulatos este.
Üzlet előtt kedves, nyájas,duruzsoló hangú lányok invitálják a járókelőket.
Megnyerő.
Engem nem kellett invitálni, én célirányosan érkeztem.
Tudtam mit szeretnék, így nyugodtan leültem és már csak azon kellett gondolkodnom, mivel tegyem teljessé a vacsorám.
Gyorsan kértem egy kávét és egy ásványvizet, míg eldöntöm mit szeretnék.
Persze ezt a szándékomat nem osztottam meg senkivel.
Kaptam egy gyors és határozott felvilágosítást, miszerint ha nem eszem akkor nem szolgálnak ki.
Hát ez meglepett, mert azt gondoltam, ugyanaz a kedvesség fogad bent is, mint a bejárat előtt.
Sajnos nem ez történt.
Végülis mindegy!
Rendeltem.
Kértem egy hidegtálat egy személyre, amiben az étlap szerint sajtok sonka és zöldségek szerepeltek.
Kávé, víz megjött...a kávé bár ne jött volna...
Egyszóval!? Pocsék volt!
Érkezett a várva várt hidegtálam is, ami első blikkre rögtön elszomorított.
Meg egyem? Ne egyem?
Az igazság az, hogy olcsó sajtot, vizenyős ipari gépsonkát és toast kenyeret bárhol tudok enni.
Nem teketóriáztam, kértem a gulyás levest is.
Kértem egy kis vajat, hátha segít a kedvemen.
Érkezett az is szaporán, margarin formájában.
Jött a leves is perceken belül, én balga azt hittem, hogy nem lehet ezeket a dolgokat fokozni.
De lehet!
Ahogy azt kell, olcsó füstölt kolbász a gulyásban. ááá ez borzasztó!
Szóval nekem nem tisztem, hogy pálcát törjek mások felett, de azt gondolom ebben az esetben nem sokat vacillálnék egy atom bomba élesítésén - képletesen szólva.
Mindent megkóstoltam, majd éhesen és elégedetlenül, csalódottan távoztam.

1.

Hosszú távolmaradásom oka az elmúlt pár hétben az volt,hogy végig jártam a váci utca déli felét teljes hosszában és leteszteltem a gulyás leves kínálatot.
Hellyel-közzel sikerült is.
Az volt ugyanis a probléma, hogy az első kettő azonnal elvette a kedvem az étterem látogatástól…

Na de nézzük.

Az első hely ahova betévedtem:

A Paparazzi nevezetű egység, ami - ha emlékeim nem csalnak - régen Pertu néven futott.
Emlékszem amikor még… Vagy 20 éve egy éjjel-nappal nyitva tartó, vendéglátósok által közkedvelt hely volt.
Munka után szívesen gyűltek ott össze a szakmában dolgozó kollégák.
Hát, hogy most mi lett belőle… az már minősíthetetlen!
Belépő... Utca fronton kicsi, agyon zsúfolt.. nevezzük régiesen söntésnek. Hmmm de szép szó! :)
Emlékek. :)
Kifuserált lányok, ápolatlan behívók invitálják az arra tévedő járókelőket.
Az utcára a portál határán, még reggel vagy nem is tudom mikor elkészített tálak vannak kitéve, ezek hivatottak arra hogy valaki gusztust kapjon rá.
Megijedtem szavamra!
Egyefene! Ha megígértem, értetek megteszem. :)
Terasz, asztalok, kék kockás terítő: leülök.
Pincér érkezik.
Jézusom! Nem valami bizalomgerjesztő!
Látszik rajta, hogy a vizet szigorúan csak mosakodásra használ.
Ápolatlan, nagyképű és sorolhatnám, de nem ezért jöttem.
Merészen kértem egy pohár bort, jött is az ajánlás, rögtön a legdrágább.
De én a legolcsóbbat kértem. Kitudja alapon.
Jöhet a gulyás leves is gondoltam.
Kértem, vagyis rendeltem.
Megkaptam a bort, már a színe sem tetszett, az illatáról nem is beszélve, pedig bikavér volt, ha igaz. :)
Kisvártatva megérkezett a levesem is.
Kenyér és stílusosan erős Pista...tudjátok!? Az édes Anna kedvese, párja, pasija vagy ahogy tetszik. :)
Kenyér: szokásos nagyipari förmedvény, szikkadt, mittoménmilyen illatú, inkább nem harapok bele.
Az erős pityut kihagytam.
Bor: ecetes, dugós minden baja van, ami lehet, szóval maradt ott a pohárban.
Gulyás leves: kéremszépen hogyan kerül a gulyáslevesbe kolbász?
Jahhhogy beletették, mert az kell bele szerintük...
Piros meleg víz és ráadásul sertéshús agyon paprikázva.
Tudjátok milyen frankó az, amikor a szép paprika őrlemény darabok kiülnek a tányér oldalára… pfejjjj, és ezt adják a turistáknak…
Egy kulimász, aminek se íze, se bűze, mint egy pép, a zöldségek… az a pár darab, ami benne van teljesen szét van főve, ugyanígy a burgonya is, na inkább ezt hagyjuk!
Ahogy pár héttel ezelőtt körbenéztem egy gulyásleves 1.000-2.000,-  kemény magyar forint között mozog.
De hagyjuk, az árak nem érdekeltek most, a minőségre voltam kíváncsi.
Kértem a számlát.
Kaptam annak ellenére, hogy mindent otthagytam, még 15% szerviz díjat is… :)
Fizettem, nem kérdezték meg, hogy volt-e valami probléma.
Pedig volt! Nem is kicsi!
Nos, ezzel az élménnyel gazdagodtam így elsőre. Vajon mi jöhet még?...hmmm
Legyen 10 pont a mérce maximális csúcsa.
Ez 1 pont volt, már csak azért is, mert az ajtó nyitva volt.
Csodálkozom, hogy egyáltalán nyitva lehet. Ugyanis a teszt után körbenéztem a világhálón, és olyanokat olvastam erről a helyről, ami nagyon, de nagyon nem tetszett…
De hát ez van, ez így működik kis hazánkban.

Ráérős óráimban, amikor semmi dolgom nem akadt, mint micimackónak...
Szörfözgettem a világhálón.
Honlapokat nézegettem, vizslattam a villogó ilyen-olyan akciókkal és újdonságokkal kecsegtető éttermek, vendéglátóhelyek ajánlatait.
Mit látok?...Kreatív Séf.. Hmmmmm!!

Találkoztam már ezzel a dologgal sok helyen!
De milyen státusz ez?
Van egy konyha, tegyük fel.
Vannak dolgozók, szakácsok vagy uramisten egy befektető, vállalkozó csoportnak rögtön 2,3,4 konyhája.
Ahol természetesen meg vannak a dolgozók, akiket instrukciókkal, szakmai tanácsokkal lát el a kreatív séf.
Ez aztán nagyon érdekes mondhatom!

Legyünk korrektek!
Azon a három konyhán nincs egy feltörekvő szakmai elhivatottsággal rendelkező szakács sem.
Ám legyen akkor kreatív séf, benne vagyok!
Mi van akkor, ha mégis van komoly tudással rendelkező szakács?
Szerintem az nem marad ott sokáig, és ennek meg vannak az okai!!
Azt gondolom, hogy ezek a kreatív séfek akik osztják az észt és mutogatnak másoknak dolgokat, hogy mit hogyan és milyen formában kell csinálni, azok érdemi munkát nem is végeznek igazán!
Igen!
Ismerek olyan kreatív séfet aki valóban nagy név a szakmájában!
Szóval amikor ezt kiírják, hogy ki a kreatív séf ezzel az éttermet akarják "eladni" reklámozni.
Na de kérem, ez az ember csak heti 2-3 napot van bent.
Akkor sem biztos, hogy főz vagy kreál valamit.
Jézus! Ha van 3 konyha és mind a hármat kreatívkodja akkor van ám nagy gebasz!
Hogyan ellenőriz?
Hogyan rendel árut?
És egyebek.
Én úgy látom ezt, bár nagyon egyszerű ember vagyok :), hogy felveszi a nagy a stexet, pofázik egy sort, nyalja a tulajok seggét, hogy ne vegyék észre: linkre fizetik. :)
A többiek meg dolgoznak, elvégzik az érdemi munkát.
Aki egy kicsit okosabb vagy ügyesebb, azt eltüntetik a képből, nehogy ártson.
Az emberünk meg sajátjaként adja el azt a munkát, amit más végzett el.
Learatja a babérokat, hazamegy oszt jóvan!
A fiatalok, feltörekvőek, akik tudnának, azokat meg nem engedik oda a "fazékhoz"!
Még véletlenül sem engedik azt meg, hogy nevet szerezzenek maguknak.
Mert ugye, ebben a szakmában ha nincs neved, ha nem ismer senki, akkor véged van.
Ha pénzed sincs, akkor meg végképp!
Szóval ez az egész egy szarkupac, azt gondolom erről.
Akik meg benne vannak ebben, akik alkotják ezt a kupacot azok...Tudjátok, mint abban a bizonyos kupacban a meg nem emésztett kukoricaszemek...
Olyan ez mint a politika: meg van a kör, egy zárt kör ahova nehéz bekerülni.

Ezt gondolom!

Kicsit megszakítom a sorozatom, ugyanis megkérdezték tőlem, mit tudok arról, hogyan és mi módon szövi át a vendéglátást a politika.

Sajnos nem tudok erről semmit, viszont megosztom veletek azt, amit a napokban hallottam.
Aztán ki-ki kedve szerint mazsolázhat a leírtakból.
Aki akarja elhiszi az egészet vagy csak bizonyos részeket kiragadva, aztán értékelheti amit olvasott.

Már írtam a városban szisztematikusan ide-oda áthelyezett, irányított szórakozó-negyedekről.
Momentán kiragadnám a Váci utcát.
Tavaly egy szép, meleg nyári napon körbenéztem a városban, sétálgattam ebben a valamikor nagy hírű, ám manapság nagyon sok kritikában részesülő városrészben.
Kíváncsi voltam mi történik, hiszen folyt a Ferenciek tere újjá építése és egyéb más munkálatok a környéken.

Főnök, tulajdonos nem szakmabeli

Lehet, hogy az elkövetkezendő soraimban szenvedélyes leszek, de igyekszem tartózkodni a trágárságtól.

Volt szerencsém az előző bejegyzésemben leírt főnökkel dolgozni és volt olyannal is amilyenről a következőkben írok.
Bár ez utóbbi hogy szerencse-e…? Nos, akkor nem így gondoltam, hiszen az akkori benyomások enyhén szólva gusztustalanok voltak.
Most már másképp gondolom.
Tudom, hogy olyan sosem leszek!

Ezekben az írásokban lesznek utalások a korábban leírtakra.

Isten mentsen meg mindenkit, minden jóérzésű embert, munkavállalót azoktól az emberektől, munkaadóktól ezen a területen, akik egy percet sem töltöttek el ebben szakmában!!!
Csak mert felkapaszkodtak így vagy úgy a létra magasabb fokára, pénzük lett, éttermet nyitottak, mert nem tudtak jobbat kitalálni nagy unalmukban és közben csak a kólás üveget ismerik kívülről vagy csak a tojást tudják beleejteni a forró vízbe.
Nagy arccal, Istent és embert nem ismerő módon feszítenek az általuk megálmodott, kitalált szemétdomb tetején.
Na ez a szép! Még szebb, amikor a dilettáns hozzá nem értő haver vagy ivócimbora ostoba lánya az üzletvezető vagy a piperkőc szoli barnított nyikhaj, akinek a seggén lóg a nadrágja.
Szóval ez a főnök, tulaj aki nem szakmabeli és még azokkal sem dolgozik.
Aki közben elfelejtett jó értelemben ember maradni, mert azt képzeli, ő egy külön kaszt!
Pedig dehogy az!! Hiszen tudjuk, hogy a temetésen mindig ugyanúgy történik minden, csak néhol több a virág.
Ugye értitek a hasonlatot!? Remélem nem vagyok túlzó.
Ez az a fajta, aki kizsigereli, kiszipolyozza az embereket, extrém esetekben megalázza és semmibe veszi őket.
El veszi a munkakedvet, néha a szakmaszeretetet azoktól, akikben addig volt lélek és kedv.
Ő az aki semmibe veszi, nem látja vagy nem akarja látni az emberi határokat, például a hibákat, legyen az esetleg önhibán kívüli.
Semmit nem tud adni az embereinek, csak munkahelyet. (Az is valami!)
Görcsösen ragaszkodik buta, értelmetlen dolgokhoz, csak azért mert az az ő agyszüleménye, és még ha rossz is, az sem baj.
Nem nyitott az újra, a változásra még abban az esetben sem, ha pedig erre szükség lenne.
Azt gondolom, ebből ennyi elég, mert még írás közben kicsit felhúztam magam.
Mennyire sok idióta dolgozik ebben a szakmában, akinek nem itt lenne a helye, hanem a pampákon és marhát kellene terelnie inkább! :)

Természetesen van a szerencsésebb változat ebből is!

Számítottam rá és vártam a kommenteket, véleményeket a bejegyzéseimhez.
Kaptam párat, aminek nagyon örülök, mert nekem ebből az jön le, hogy a téma érdekli az olvasóimat.
A legutóbbi az volt, hogy "érdemes" tovább bontani az utolsó firkálmányt. :)
Ezért kapta ezt a címet.

Főnök mint tulajdonos.

Szerintem írtam már erről, de talán nem elég részletesen.
Abban a faramuci helyzetben vagyunk, hogy ezt is szét lehet szedni legalább két részre.

Az egyik:

Főnök aki tulajdonos és szakmabeli.

Zárjunk ki azért egy-két plusz variációt, mert fontos, hogy tisztán gondolkodjunk. Tisztán és sallangmentesen.
Értem ezalatt azt, hogy nincs befektető, nem bérlemény a hely. Egyszerű magántulajdon, nincs semmi zavaró tényező.
Szóval elviekben minden adott a nyugodt, kiegyensúlyozott szakmai munkához.
Kell-e ehhez az, hogy valaki magasan kvalifikált legyen?
Nyilvánvalóan ha érdekelte a dolog, akkor tanult és hozzátett valamit a gyakorlathoz, amit megszerzett az évek során.
Mert ugye abból indulunk ki!
Mint főnök és tulajdonos remélhetőleg eltöltött néhány "röpke"évet a szakmában, aztán valahogy csak lett egy helye ahol megvalósíthatta régen dédelgetett álmait és elképzeléseit.
Tehát minden adott a jó munkához.
Emberi oldal:
Ahhoz, hogy mit kér vagy vár el a munkatársaitól, sokat nyom a latban az, hogy mit kapott ő annak idején a főnökeitől, mit tartott akkor jónak vagy éppen nem tetszőnek.
Hogyan dolgozta fel magában az krízis helyzeteket. Mi volt a mérleg serpenyőiben, több "hideg" vagy több "meleg". A megtörtség, a fásultság uralkodott-e el rajta?
Megmaradt-e a szakmaszeretet?
Már ha valamikor szerette egyáltalán.
Tételezzük fel, hogy igen.
Milyen a habitusa, mennyire lobbanékony, ideges vagy szenvedélyes típus!?
Amit itt kiemelnék az a szenvedély!
Ehhez a munkához kell a szenvedély!!!
A szociális értékek, hogy mennyire tudott valóban ember maradni, ha már az isten ennyire felvitte a dolgát.
Hogy mennyire felkészült a szakmájában, mit tud kamatoztatni és átadni az utána következő nemzedéknek az ő saját tapasztalataiból? Átadja-e? Van-e elég energiája, ideje és türelme mindehhez!? Foglalkozik-e, mutat-e érdeklődést a munkatársak jelzéseivel, észrevételeivel kapcsolatban? Csak a saját elvei szerint dolgozik vagy csapatmunkára hangolja az étterem személyzetét?
Mivel természetesen vannak saját tervei, céljai a vállalkozása terén, neki emberek kellenek és őket a maga képére kell, hogy formálja, hisz mint tudjuk a szakma az egy dolog, de üzletenként a szokások nagyon mások.
Tud-e elég megértést, empátiát adni az embereknek, feltéve ha szükség van erre!?
Ha jó szakember volt alkalmazottként és odafigyelt a munkájára, akkor ezt fogja tovább adni jó munkaadóként és főnökként.
Bár eléggé nehéz a mai világban jó főnöknek lenni, mert sajnos visszaélnek vele nagyon sokan!
Sok a hisztis, magáról túl sokat képzelő pincér és szakács, főleg az olyan, akinek még a tojáshéj a seggén van, nincs benne tisztelet, sem alázat a szakma és az idősebb, tapasztaltabb munkatárs iránt.
Csak a nagy arcoskodás megy, meg a bőlére eresztett üres fecsegés.
Főnök-tulajdonosként, ha kemény munkával szerezte azt, amije van, azt gondolom nem szeretné elveszíteni, hisz ez a megélhetése, neki és a családjának-már ha van családja. :)
Felléphet egy bizonyos fokú szigor, ami olykor, esetenként különböző intenzitású lehet.
Ha jó a szakmájában és okosan csinálja, akkor a vele dolgozó emberkék csak-csak eljutnak arra szintre, hogy levetkőzve az egójukat és a nagy önérzetüket felnéznek, felnézhetnek rá, mert kivívta magának a figyelmet és ezen keresztül a tiszteletet.
Ha ezt a sok kérdést amit itt feltettem, mindent pozitív irányba forgatunk akkor azt gondolom megalkottuk a legjobb főnök tulajdonos szakmabeli górét! :)

Következik: főnök tulaj nem szakmabeli