Pesti faló

Ingoványos talajon járunk ezzel a témával, de érdemes ezzel is foglalkozni kicsit, hiszen a főnökök azok az emberek, akik nap, mint nap munkát, ebből kifolyólag fizetést adnak nekünk.
Instrukciókat adnak, utasításokkal látnak el, parancsolnak és nagy felelősséget, kockázatot vállalnak azzal, hogy egyáltalán munkahelyeket teremtettek.
Nyilvánvalóan belőlük is lehet jó vagy rossz vezető.
Sokat nyom itt is a latba, hogy hogyan szocializálódott, milyen ingerek érték azokban az időkben, amikor még nem vezetőként dolgozott ebben a szakmában.
Hangsúlyozom! Szakmabeliről beszélünk.
Talán a következő téma lehet, amiről írni fogok az, aki nem ehhez a szakmához tartozik.
Nagyon erősen tudja befolyásolni az "emberi" tényező azt, hogy ki milyen vezető.
Gondolok itt arra, hogy ki mennyire humánus, szociális, milyen közösségi ember.
Mi ivódott belé beosztottként, mit gondolt jó vagy rossz viselkedésnek, és ezt hogyan építette be a saját értékrendjébe.
Ami akkor bántó, sértő vagy igazságtalan lehetett beosztottként, arról korántsem biztos, hogy ugyanúgy gondolkodik ebben a pozícióban.
Mit és hogyan ad vissza abból, amit ő kapott akkor.
Ha csak a rossz dolgok maradtak meg benne és csak azt adja vissza vezetőként, az egy súlyos hiba.
Mindenkivel történtek, történnek a mai napig rossz dolgok, persze vélt vagy valós sérelmek alapján, bár az hogy rossz, az relatív, mint minden.
Hagyjuk most a gusztustalan féreg emberi mivoltot!
Amennyiben úgy gondolod, hogy a vezetőd figyelmeztetett arra, hogy végezd a munkád rendesen és el is magyarázza, hogy hogyan szeretné, akkor te érezheted azt magadban, hogy baszogat vagy pozitív hozzáállással is viszonyulhatsz hozzá és építkezhetsz belőle, mert értelmes emberként azt gondolod, hogy ezt majd a későbbiekben hasznosítani vagy alkalmazni tudod.
Persze ehhez nagyon szükségeltetik az, hogy vezetőként legalább olyan jól kell tudni a dolgokat vagy sokkal jobban, mint a beosztottnak.
Ha nem ez az eset áll fenn, akkor hogyan kéri számon, vagy mit kér számon egyáltalán!?
Na akkor van az, hogy nem tisztelik a főnököt és kinevetik.
Hogyne, megesik ez akkor is, amikor jobb a vezető, mint a beosztott, simán kinevetik akkor is.
De az megint csak emberi dolog.
Szerintetek lehet szeretni egy főnököt, vezetőt?
Létezik jó főnök?
Szerintem tuti van.
Ha van jó góré, megéri-e annak lenni?
Mind a két fél kölcsönösen oda vissza prezentálja-e azokat egymásnak, amit pozitív irányba gondolván adott a másiknak.
Itt a normális, a mindenkori humánus értékrenddel rendelkező emberekre gondolok.
Sokat vagyunk a munkahelyünkön napokban és napi órákban is.
Egy kis túlzással mondhatom, majdnem többet vagyunk a munkatársainkkal, mint a szeretteinkkel, családtagjainkkal.
A munkahelyünk olyan, mint egy család, komoly dolgokat beszélünk meg sorstársainkkal.
Sokszor sokkal többet, mint az egészséges lenne, de nincs ezzel semmi probléma.
Tehát azt gondolom, a jó főnöknek példát kell mutatnia!
A munkában.
A szakmájában.
Emberileg.

Egy vezetőnek olyan a gárdája amilyen ő maga!

Hogyan is tehetném meg azt, hogy nem írok ebből még egy részt?
Az nem én lennék.
Nem hagyott nyugodni a gondolat azzal kapcsolatban, miszerint van egy másik oldal is.

Azt írtam: "profik, doktor nénik, bácsik'.

Nap mint nap, amikor dolgozni mentek, teljesen új és teljesen más ingerek érnek benneteket.
Csak egy példa.
Mennyiben más ez, mint egy bankban dolgozni, párnázott székben, nyáron légkondis irodában, ebédidővel napi 10-15 ügyféllel foglalkozni.
Persze, hogy nagyon más! Napi minimum 12 órában, 40 fokban, nadrágban a teraszon dolgozni, rohangálni, izzadni, miközben az emberek nagy része - már aki megengedheti magának - strandol vagy hűsöl valahol, esetleg munkaközben is - mert mint mondtam volt, van légkondi - vagy ha hétvége van akkor éppen ott ahol jól érzi magát.
Te pedig nyomod, ki vagy hőségtől, szakad rólad a víz, nyűgös vagy, inkább máshol lennél.
Ismerős?
Persze.
Igen ám, de a beteg is nyűgös!
Te attól vagy profi, hogy ezt te le tudod győzni.
Azért vagy te a doki.
Azért rendelsz, nem?
Láttam sok mindent már.
De nem mindent.
Sokat tudok erről.
De nem eleget.
De szép is ez! Hiszen ténylegesen ettől szép, ez teszi széppé, ez ad egy kis pikantériát ennek a szakmának.
Ahhoz, hogy tudd milyen helyzethez, milyen módon viszonyulj, ahhoz kell a rutin.
Egy percig se gondold azt, hogy mindent tudsz, főleg 4-5 eltöltött év után a szakmában.
Vagy legalábbis ne hangoztasd, mert a rutinosabb kiröhög.
Esetlegesen elbuksz a munkahelyeden.
4-5 év ehhez nem elég!!! Mondom nem!
Alsó határ 10 év!
Na, utána lehet valami keresni és villogni való.
Addig, amíg nem tudod leplezni a megvetésed vagy utálatod a vendéggel szemben, azért mert 40 fokban beült egy sörre vagy mert zárásra készülvén már elmostad a kávégépet, de ő kér mégis, addig nem vagy semmi ebben a szakmában.
Lehet ügyesen poharat törölgetni, tálcát vinni, pörgetni!
Az semmi!
Nem attól vagy jó, vagy profi mert ezeket jól tudod csinálni!
Erről már írtam!
Régen egy megbecsült szakma volt a miénk!!
A pincér volt az úr, a király, az atyaúristen!
Nála futottak össze szálak, tele volt információkkal, barátokkal, ismerősökkel és tisztelték.
Tisztelték, mert határozott volt, tudott mindent.
Mindent a környezetéről, a hírekről az étteremben, az ételekről, az italokról. (Te tudod ezt mind ott, ahol dolgozol?)
Rutinjával és dörzsöltségével kivágta magát kínos helyzetekből.

Ö volt a pincér.

Mosolyogj!
Legyél határozott!
Tanulj!
Szeresd a munkád!
Élvezd!
Légy türelmes!
Mert te vagy az okosabb! :)

A napokban kaptam egy hozzászólást, amivel alapjában véve semmi, de semmi problémám nem volt.
Ha jól vettem ki a kedves kommentelő szavaiból, akkor a vendégekre utalt.

Ha így van, akkor lássuk.

Hát vannak bajok rendesen, azt gondolom.
Azért azt feltétlenül tartsuk szem előtt, hogy a kedves vendégeinkből élünk!
Manapság pedig van egy pár étterem ahol enyhén szólva eléggé rosszul állnak ehhez a kérdéshez.
Örömszámba megy, ha néha valaki betéved, akár csak egy kávéra.
Nehéz dologra vállalkoztam tudom, hiszen itt két oldal van jelen.
Úgy kell leírnom, megfogalmaznom,hogy egyik fél se sérüljön vagy esetleg nehogy rosszra vagy rosszat gondoljon, és ezért alakítson ki negatív véleményt a bloggal kapcsolatban.
Szóval azt látom, hogy hiányzik az emberek egy részéből a morál, a kulturált viselkedés a közösségi helyeken.
Mi ennek az oka? Mire vezethető ez vissza?
Szerintem túl sokat gondolnak ebbe a helyzetbe. Az emberekből, vagyis csak egy részéből, kiveszett a tisztelet az udvariasság.
Azt gondolják, hogy ők fizetnek, és ezért ők az urak.
Részben ez így is van! Igen, igen.
De!
A parasztságot és a lekezelő modort a pénz nem ellensúlyozza, ezzel ő vagy tisztában van, vagy nincs.
Mondjuk ez az illető egyéni szociális és emberi problémája.
Semmi esetre sem gondolhatja azt, hogy a számlával együtt megvásárolta a vele szemben álló másik oldalt képviselő személyt.
Tudni viselkedni, azt gondolom az nem egy adottság, hanem nevelés kérdése.
Mit hozott magával az életbe otthonról, mit kapott a szüleitől rajtkőnek.
Olyanok is vannak, akik ebben a nagy kapitalizmusban annyira felkapaszkodtak – gondolják - hogy ők most aztán minden és mindenki felett állnak.
Ezek rossz, kialakult berögződések, sajnos ilyenek mindig lesznek, sokat nem tudunk velük kezdeni.
Tehát amennyiben nem tudnak köszönni, nem használják a "köszönöm, szeretnék, kérek" szavakat, az eléggé nagy primitívségre utal.
De bármennyire is bicskanyitogató ez nem szabad, hogy látszódjon munka közben.
Akkoriban, amikor ezt a szakmát vállaltuk, senki nem mondta azt nekünk, hogy bármelyik embertársunk, akit majd a pályafutásunk alatt kiszolgálunk, a lehető legnagyobb tisztelettel és udvariassággal fog hozzánk viszonyulni.
Bocsánat! Nekem nem mondtak ilyet!
Nem azt mondom, hogy ne legyen tartásunk vagy önérzetünk, hanem azt mondom, hogy legyünk profik és kezeljük ezt mi!
Hogyan is mondjuk! "beteg, betegek"
Igen, minden nap, amikor dolgozunk, mi vagyunk a doktor bácsik és nénik. :)

A napokban ismét kaptam üzeneteket azzal kapcsolatban, hogy tetszenek az írásaim.
Ezt mindenkinek köszönöm!
Nem is áll szándékomban túlmisztifikálni a dolgokat.

Van egy olyan érzésem, hogy árgus szemek és szúró tekintetek figyelik ténykedésem, hát figyeljék.
Érzem a hátamon és elképzelem milyen jelzőkkel illethetnek, hiszen biztosan tudják már, hogy létezem (mármint a blog).
Remélem magukra ismertek, hiszen ez volt a cél.
Elképzelem, amikor pöffeszkedve egy félig megvilágított asztal mellett egy pohár bor kíséretében éppen az aktuális hely futtatásán szorgoskodva halkan összesúgnak ( vajon ki lehet ez a barom?)
Figyelem a híreket, mik történnek itt-ott a városban és az országban.
Annyira édesek, de komolyan!
Vannak vidéken is jó helyek, hogyne lennének, kellenek is!
Igen persze autóba ülök, és már robogok is akár 200 km-re egy nagyon jó és olcsó marhapörköltért.
Tényleg nagyon olcsó! Vettem autópálya matricát és tankoltam is nem keveset.
Tehát akkor mennyibe is került az a marhapörkölt?
Kétség nem fér hozzá!
Biztos nagyon finom.
Biztosan értitek, mire próbálok kilyukadni.
Vidéken mi a jó hely? Vagy mi számít annak? Nagyon nehéz ezt eldönteni, hiszen nincs akkora konkurencia.
Jól van jól! Attól még valóban lehet kirívó és más, jobb, mint sok más versenytárs.
De ne feledjük!

A vakok között a félszemű a király!

Valahogy úgy hozta a sors az elmúlt napokban, hogy sokat beszélgettem értelmes és kedves emberekkel.
Van egy jó szokásom.
A mai napig meghallgatom mások véleményét és átgondolom, nem vetem el magamtól őket.
Szeretek tanulni másoktól, akár más területen is.
Nem gondolom azt, hogy mindent nagyon jól tudok, tévedhetek én is és vannak dolgok, amikhez nem értek.
Nem viszek ezen az oldalon egyforma gondolatmenetet, ha pedig még is akkor annak ugyanaz a címe.
Megragadok egy témát, és ami eszembe jut leírom.
Ennyire egyszerű.

Nézzük csak.
Mi van ezzel a Budapesten nyílván sok Olvasómnak feltűnő, szórakozó negyed áthelyezésekkel!?
Szerintem ez szisztematikus és irányított.
Most csak a belvárost nézzük.
Abba nem megyek bele, mi volt, mi történt a Hajógyári szigeten.
Felújítások a városban, a mai napig.
Semmi baj nincs ezzel. Kell!
Felújították a Bazilika környékét, nagyon szép lett, ez az igazság.
Sorra nyíltak a helyek, jók és rosszak egyaránt. Különböző borbárok, bisztrók, klubok, éttermek, szórakozó helyek.
Mindennek, mindenkinek azonnal ott volt a konkurencia is.
De mindenki jól lakott, mert a vendégsereglet - hogy úgy mondjam – hömpölygött, mert az volt a trendi és a sikk.
Igen! A Liszt Ferenc térről oda tevődött át a központ.
Nagy volt a befektetés, vendég kellett.
Futtatták is rendesen, még a csapból is az folyt, de hogy mit adunk a vendégeinknek az már másodlagos volt.
Aztán most kezdem azt hallani, hogy esik vissza ott is a forgalom, már most van, aki menekül. Ezt biztosan tudom.
Persze esik vissza, mert most a Kazinczy utca és a Gozsdu udvar dübörög. Na, nem úgy mint a gazdaságunk anno.
Hanem frankón dübörög.
Kedves nagybefektető barátaink valahonnan kaptak egy halom pénzt vagy nem tudom igazából hogy történt ez. Kis ember vagyok.
Mit csináltak a lóvéval? Meghirdették nemzetközi szinten.
De nem Budapestet, hanem a romkocsmákat.
Jött is a nép, mint a sáskahad.
Mit gondolok erről?
Jól tették! Belevágtak, megcsinálták, lefizették a lakókat, mindenkit.
Nem is zúgolódnak az esti zaj miatt.
És az üzlet beindult vadul, teljesen mindegy hova mész, mi a kínálat, milyenek az árak tele van minden még a padlón is ülnek.
Nem számít semmi, hogy mennyibe kerül, az ott a Gozsdu és kész!
Most az trendi és most oda sikkes járni.
Nem számít az, hogy nem lehet egy jót enni és ehhez képest az sem, hogy meredekek az árak.
Sikkes és kész! Ennyi a történet és pont.
Hmm eltűnni látszik a Ráday utca, a sokak által kedvelt utca, ami tele van, volt étteremmel és miegymással.
Haldoklik.
Igen! Zárnak be az üzletek szépen sorban és csendben.
Ennek nem örülünk, mert ezzel megszűnik nagyon sok munkahely is.
Mi van a régen nagyon kedvelt Váci utcával?
Hmmmm. Hosszú évek alatt lejáratták, tönkretették, szóval magára hagyták.
Miért mondom ezt?
Mert nagy "megmondóink" is úgy beszélnek róla és emlegetik, hogy "diszkont gulyás" övezet.
Valóban ez lenne?
Igen az! Sajnos azt kell mondanom, hogy igazuk van.
De azt is kimondom, hogy azért lett olyan, mert hagyták, hogy olyan legyen.
Nem volt érdekük, hogy jó és minőségi legyen, mert a Váci utca jó hely a turista legalább kétszer végig megy rajta.
Miért? Mert elmegy piacra, a vásárcsarnokba és azt is megnézi, az tuti.
Végig sétáltam rajta a minap, ugyanis egybenyitották a két oldalt egy zebrával.
Nagyon jó. Végre!

Északi oldal
Kicsit szűk, de sétálható van egy-két nemzetközi márka egy-két butik, hangulatos valóban, és minden üzlet nyitva van.

Déli oldal
Széles, szellős, hangulatos… és ennyi.
Több étteremmel próbálkoznak, mint az északi oldalon.
Nagyon foghíjas, sok üzlet zárva van.
Elkeserítő ez a kínai piac, ami ott van!
Úristen! Mint a két tigris piac.
Tele silány minőségű, viszont nagyon drága áruval.
Még mindig az usánkánál a mátrjóskánál tartanak.
Unalmas, lehangoló látványt nyújt valóban.
Igen! Unalmas nagyon, pedig látszik hogy egy jó próbálkozás, ami kicsit feldobja, feldobná az amúgy siralmas látványt.
De!!!!! Költöznek azért befele már újak is. Valamit tudnak talán!?
Azért tartunk itt, mert hagyták, hogy így legyen, sőt így is akarták.
Ne legyen érdekes és izgalmas, mert ugye ami nem az annak vége.
Kéremszépen!
Itt megint csak érdekekről és mocskos lobbiról van szó.
Azon gondolkodom, hogy kinek égjen a pofája?
Égjen a pofája a haduraknak, akik ezt hagyták és elfordultak ettől az utcától.
Attól az utcától, ami anno vonzotta a turistákat, most meg bűzös a csatornától és hangos az acsarkodó innen-onnan betelepült árusoktól.

Sokat tűnődöm azon, mi legyen a témája a következő bejegyzésemnek.
Igen! Nagyon sok olyan megválaszolatlan kérdés van számomra egy pár dologgal kapcsolatban.

Az egyik!
Ugye itt van ez a szép sárga kiadvány, a GM.
Vajon ha ez annyira mérvadó és hitelesek a szerzők vagy kiadók, miért nem lobbiznak mellette?
Természetesen emellett van még egy két szép kezdeményezés, ami figyelmet igényel, és talán ha valóban tiszta lenne, akkor lehetne számolni vele!

Tehát. Miért nem ezek szerint állítják össze a Magyarországról szóló útikönyveket!!??
Mert én azt látom csak, hogy régi nagyon régi helyek vannak benne, olyanok, mint már írtam volt.
Akiknél megállt az idő!
Nem! Korántsem arról van szó,hogy ők fulladjanak meg, ahogyan akarnak!
De szerintem, ha annyira próbáljuk ezt az egészet rendbe rakni, akkor kellene az országhatáron kívül is mutatni valamit!
Okok? Több is lehet! A régiek, akik még a mai napig csak sült krumpliban és rizsben tudnak gondolkodni, nem tudnak fejleszteni! Mert nincs rá cipi! Ezt mondjuk, nem mindig hiszem el. Mert azt gondolom az elmúlt 2 vagy 3 évtizedben eléggé megzsírosodtak!
Nekik tök mindegy, lekakálják és csinálják tovább, mert ezt szokták meg! És megy minden a régiben.
Tévedés! Nem szándékom zsebekben turkálni, de ezek tények.
Van olyan is akiknek ez nem sikerült!
És valóban nincs rá fedezet.

A másik!
Szarnak bele az egészbe!
Kifizetik az útikönyvekben a hirdetést, ami nem kevés, mellette a szállodáknak a fejpénzt, és ömlik a lóvé!
Persze ha realitás talaján maradunk, akkor ezzel sincs semmi gond, hiszen a befektetésnek meg kell térülnie bármi áron.
Aztán szervírozzuk a strandkaját, meg a moslékot a kedves hazánkba látogatóknak.
Persze ott is van olyan réteg, aki erre vágyik, őket is ki kell elégíteni!
De mi van azokkal, akik egy kicsit többre tartják magukat?
Elmennek a könyv alapján, kapják a strandkaját és azt gondolják, még mindig ezt tudják csak Magyarországon!?
Korrupt ez is, mint minden más itthon!
Önkormányzatoknál, ÁNTSZ-nél, minden szakhatóságnál különböző székekben ülnek a régi haverok, a volt iskolatársak.
Így megy ez!
Sőőőt! Akkor még a politikusokat meg sem említettem!
Nekem ne mondja senki, hogy nem lehet ezt rendbe hozni!
Magára hagyták ezt az ágazatot, is mint sok minden más egyebet is itthon!
Vagyis nem egészen. Hiszen a haverok, fizető lobbisták üzletei mennek.
Különböző érdekkörök koncentrálják az ideérkező turistákat szisztematikusan! Nagy cégeknél, multiknál mindegy, hogy az magyar vagy nem magyar, de magyar emberek dolgoznak, fejek hullnak emiatt!
Mert nem láttak perspektívát bizonyos városrészben vagy részekben.
Ezzel az a probléma, hogy csak az megy, a többi meg dögöljön meg!
A magyar gasztronómiai szövetség miért nem tesz semmit?
Miért! Mert bűzlik, mint a vízi hulla!
Tudom ez egyfokú szentimentalizmus, de hol van az érdekvédelmi szervezetünk!?
Nem tudom mi a megoldás!
Nem vagyok sem jogász sem semmi, viszont gondolkodom!

…az élet ment, kerestük a stexet rendesen!
A mi társadalmunk mindig egy másik kereseti sávba tartozott, hogy úgy mondjam.
Jobban kerestünk, jobban éltünk, több mindent megengedhettünk magunknak, mint az átlag. Kialakultak azok a helyek ahova sokszor be sem lehetett kerülni, mert keményen és éveket dolgoztak egy helyen, sőt évtizedeket. Én még mindig tudok ilyet.
Védték az állásukat, mert sokat lehetett hazavinni meg volt a kialakult szisztéma hogyan kerestek.
Védték igen, mert védeni kellet a sok átnyergelőtől a pénzt, nehogy a rutintalanságukkal elszúrják a jövedelmüket.
Amikor dolgoztunk és okosság volt az asztalnál arra vigyázni kellett, őriztük, figyeltünk, hogy meglegyen!
Akkor volt a zsebben, amikor már hazavittük.
Tehát munkaidő alatt a munkára és a vendégre figyeltünk. Ezzel szemben ma nem ezt látom!
Szépen lassan megint változások jöttek… kezdett elfogyni a "krém".
Kevesebbet vittünk haza, meg kellett tanulni kevesebből élni.
A jóhoz mint tudjuk,könnyű hozzászokni, tehát ez volt a nehezebb!
Dolgozni megtanultunk, belénk verték vasszigorral.
Manapság azt látom, mindenfele trendi bezselézett hajú fiúcskák, lányocskák ugatják ezt az egészet,  csak azért mert pénz van benne, vagy csak azért mert nem volt más.
Akárhogyan is, de nem jó ez így!
Persze most, mint vezető én látom azt a problémát is, milyen nehéz egy adott fizetést kigazdálkodni a mai terhek mellett, régen nem láttam ezeket a dolgokat!
Azt gondolom ez is közre játszik abban, amit a mai viszonyok mutatnak.
Azért erre is van ellenpélda! :) mint mindenre.
Dübörög a bolt, van lé, a melósnak a bele a bokájánál lóg, de dolgozik napokat, órákat, rengeteget és úgy kalapálja össze a szükségest!
Mert a szűkség az nagy úr, mint tudjuk.
A mi, mai társadalmunknak az a baja, (szerintem), hogy nem tanult meg kevesebből élni, nem rendezkedett be egy szerényebb életre!

Csak úgy jönnek, gyülekeznek a gondolatok a fejemben, gyorsan le kell, hogy írjam nehogy elvesszenek ott bent a rengeteg inger között.

Ha visszatekintek a múltba, sok olyan dolog jut eszembe, amit megosztani szándékozom veletek.

Annak idején, amikor én kezdtem teljesen más törvények uralkodtak, más volt a rendszer is!
Nem! Nem politizálni akarok, bár a problémánk is társadalmi, tehát valami köze van hozzá.
Igen, anno kemény törvények uralkodtak ebben a szakmában, egy csomó íratlan törvényt kellett megtanulni, ami nincs benne a tankönyvekben.
Szóval amikor megtörtént a rendszerváltás, hirtelen sok embernek nagyon sok pénze lett.
Az emberek étterembe jártak, hétvégeken az éttermek tele voltak, szó szerint ömlöttek a kuncsaftok! :)
Ömlött a "málna" is, brutális pénzeket vittünk haza, de annyit dolgoztunk, hogy a belünk lógott!
Ott voltak az öregek, régi hétpróbás, pecsétgyűrűs, kigombolt ingű, pocakos, „mellszőrzetbenaranynyakláncrajtafeszület” stílus... megvan!?
Nagyon, de nagyon tudtak dolgozni, pénzt keresni meg főleg és kerestek is!
Mi voltunk a tanulók, ott aztán nem volt visszapofázás meg szájhúzogatás. Pofád befogod és dolgozol! Ez volt! A képlet egyszerű volt nem kaptál cipit, ami amúgy is csak a fele volt annak amit ők vittek haza, jó esetben. Úgy hívták bohóc rész.
Igen, tanulók voltunk, még akkor is, amikor felnőtt munkavállalóként elmentünk, bekerültünk egy helyre.
Be kellett illeszkedni, megtanulni a szokásokat és mi több, dolgozni a régiek helyett, ez néha hónapokig tartott. Megtisztelve érezhetted magad, ha maguk közé soroltak!
Csorgathattad a nyálad látván, micsoda pénzeket visznek haza.
Ha akartad, akkor eljött az idő, amikor beállhattál te is a sorba, persze még mindig az ő tőrvényeik szerint.
Nem volt visszapofázás meg érzelgősség, letörték a szarvad pillanatok alatt!
Tehát mondjuk ki! Annak idején szétloptunk mindenkit, nem volt kivétel: a vendéget, a főnököt..de kollégát sosem!
Ömlött a pénz.
Aztán a még több pénzűek meg éttermet nyitottak, egymásra nyíltak a városban mindenhol.
A vidéki birkapásztor is azt nyitott, mert volt rá pénze.
Körbevette magát birkákkal és dolgozott, de ettől még jól ment, mert volt vendégnek való.
Igen ám! Itt elkezdett hígulni mind a két oldal, a munkaadói is meg a munkavállalói is!
Hozzá nem értő dolgozott hozzá nem értővel. Ettől függetlenül sokan akartak ebben dolgozni mert pénz volt benne.
Nagy nehezen bukdácsolva ki vitt kettő darab tányért a placcra, sután letette, kinyomott egy kólát a kornéliuszból és már vendéglátós is volt. Jahhh és ugyanezt hitte és gondolta a birkapásztor is!
A nagy büdös lófaszt vendéglátós! Maximum benne dolgozik! Nagy különbség!
Sokan azt gondolják még ma is: ó hát egy kv-t én is le tudok főzni!
Kérdezem én! Szerintetek valóban ennyi lenne?
Ma is látom ezt a problémát!
Ma egyetemisták dolgoznak ételkihordóként és pólós szakácsok kreálnak förmedvényeket, olyanok, akinek kőműves a szakmája.
Még szép, hogy erre is van ellen példa!
Olyat is láttam, aki nem tanulta soha, de jobban értett hozzá, mint az aki igen.

Ezt érdemes folytatni!
Szóval innen kezdem legközelebb!

Azt szeretném, ha nem lenne unalmas ez oldal, beszéljünk dolgokról, téma lesz! Adtok majd!
Vagy adnak azok akarva, akaratlanul akik szétzilálták társadalmunkat! :)
Nekem személy szerint megadatott az, hogy dolgozhattam a tálalópult mindkét oldalán.
Hol többet, hol kevesebbet.
Ezáltal belátást nyertem a két pálya problémáiba, látom a jót és a rosszat is.
Aki úgy gondolja, hogy egyik pálya könnyebb a másiknál, az rosszul gondolja!!
Egyet leszögezek. Ehhez jó szakembernek kell lenni. De mi a jó?
Akkor most mindenki nézzen magába, mit csinál, hogyan dolgozik, ha éppen problémái vannak a magánéletben vagy mit visz be a munkahelyére, mi van akkor, ha egy vendég kicsit hisztisebb a megszokottnál!? Hogyan reagálunk rá, mit teszünk!?
Na igen! Mit jelent, honnan ered a szó? "Restaurant"
Remélem sokan tudjátok.
A nézeteim szerint, a konyhának és a pályának együtt kell működnie, hiszen a szakács a pincér hátán, a pincér pedig a szakács hátán mászik feljebb!
Hiszen gondoljuk csak át, mi van akkor, ha valami nem jó vagy éppen a kedves"beteg" ízlésének megfelelő (ez a jobbik eset)?
Rossz minőségű étel esetén a jó pincér okosan, higgadtan kell, hogy kezelje a helyzetet! Mert én még olyat nem láttam, hogy a csalódott vendég bement volna a konyhára kifejezni a felháborodását, esetleg leordítani a szakács fejét! :)
A legkönnyebb a másikra mutogatni!
Az a pincér, aki nem tanul a jó szakácstól, az meg is érdemli, és megköszönheti magának azt ahol tart!
Ha ez nem így működik, akkor egyik sem több a másiknál!
Sok ellentétet láttam az évek során!
Például amikor a Kedves Vendég hogy úgy mondjam átírja az étlapot. Ugye ismerős? Emlékszem én anno nem úgy mentem oda hozzá, hogy önnek ez így nem lesz jó. Aztán amikor bementem a rendelést leadni akkor a családom összes tagja csuklott!
Hát, ha úgy kéri, akkor úgy kéri!
Persze a nagy rumliban ez senkinek nem jó! A pincér írhatja a változtatásokat plusz másodpercek árán a szakácsnak meg nem a megszokott helyekre kell nyúlni, kicsit felborul a rend.
Jön a csapkodás, az anyázás!
Ellentétek születnek üzleten belül.
Nem szerencsés!
Persze-persze, ne csodálkozzunk rajta, hogy ma alig látni normális hozzáértő pincéreket a pályán.
Sok helyen csak az unott, „beleszarok, hogy itt vagy pofákat vágok, meg mikor zárunk már be a francba megy, ellenben mennyi lesz a "a lekvár"amit ma este hazaviszek” arcok!
Nyilván a világfájdalmával az arcán vendég sem egyszerű dolog, de ha nem tudod ezt kezelni, az a te bajod, nem te fogsz irányítani, hanem ő! Igen képzeljétek ez is beletartozik ebbe!
Te minek tartod magad? Felszolgálónak, pincérnek vagy ételkihordónak, levespostásnak?
Van ám különbség!!!!
Az első pillanatban fel kell mérni a „beteget” hiszen te rendelsz!
Amikor darálsz!? Ugye érted?
Azért van pár másodperced? Ha akarod, van.
Legyél te az úr a pályán! Hmm ehhez  azért nem árt egy kis rutin és egy kis ész.
Nem biztos,hogy elég, ha szépen mosolyogsz és kirakod a dudákat!
Akkor te vagy becsapva! Nem feltétlenül azért kaptad a jattot, mert jó vagy, hanem mert nyálcsorgató a dekoltázsod!  Valaki így keres valaki úgy!

Szépeket nektek!

Az elmúlt napokban örömmel tapasztaltam, hozzászólások és a sok lájk révén, hogy sokakat érdekel amiket irkálok a dolgokról.
Igen! Köszönöm nektek, hogy méltattok!
Egyet azonban tudnotok kell!
Nem gondolom azt, miszerint én, ez az oldal megváltoztat mindent, és azt sem,hogy változnak egyáltlán a dolgok!
Mindenesetre szomorú és elgondolkodtató azt látni, hogy elég nagy körben eluralkodott a kétségbeesés a „tele a tököm mindennel” hozzáállás.
Azzal is tisztában kell lennetek, hogy senkit nem akarok megbántani, legyen az magasan kvalifikált szakács vagy egy vidéki kisvendéglőben dolgozó burcsázó, régi technológiával és szellemben ténykedő szakmabeli.
A probléma ugyanaz mindenhol, csak más minőségben!
Az is fontos szerintem, nem csak a jó dolgokat kell leírni velünk kapcsolatban, hanem a hibákat, rosszakat is! Felismerjük a hibákat, vagy ha nem mi, akkor más. Mondjuk ki: építkezzünk belőle, tanuljunk belőle!
Nem mindenkinek adatik meg a jó szakiskolában való tanulás, hiszen még van olyan iskola és oktató aki csak a venesz könyvet ismeri.
Akiknek szerencséje volt az jobb képzést kapott, esetleg azon felül suli után még kupálta magát így vagy úgy, többféle lehetőség adott!
Egyik oldal:
Azok, akik magasabban képzettek, és itt most nem a középiskolát vagy felsőoktatást végzettekre gondolok, hanem azokra, akik a fenti írás alapján magukra ismertek, azoknak át kell adni a tudást! Na persze ez nehéz, ha a másik fél erre nem nyitott!!!
Amit én látok ma! Sokan azt gondolják magukról, hogy mindent tudnak.
Pedig dehogy!
Folyamatosan tanulni kell,aki nem teszi, lemarad!
Presztízs problémák! Miért gond az, ha esetleg tanulnunk kell egy fiatalabbtól? Ha ezt nem vetkőzzük le magunkról, akkor csak a marakodás marad.
A tudást át kell adni és át kell venni!
Ha egy munkahelyen presztízs és életkori problémák vannak és csatázunk, akkor nem lesz csapatmunka csak a széthúzás, jönnek a konfliktusok és megette a fene az egészet. Szakmán belül egyébként nagy a széthúzás, ami baj, mert a mi nagy megmondóink már helyettünk is megtették ezt. Szépen megosztották, mert azt gondolják, nem létezik más rajtuk kívül.

Másik oldal:
Tanulni, fejlődni vágyó, akaró, fiatalabb vagy idősebb kollégák!
Tanulni nem ciki! Ha úgy érzed, hogy tanulnod kell, akkor tedd. Mutass tiszteletet a tanítód felé és alázatot a szakmád iránt!
El kell dönteni miért csináljuk ezt!?
Pénz vagy szakmaszeretet, elhivatottság.
Igen! Pénzből élünk! Szerintem a helyes sorrend a,z ha tanulunk, fejlődünk, megszerezzük azt a tudást amivel lóvét kereshetünk.
És igen! Tudom azt is, vannak "okos" kollégák is, akik lenézik a másikat, mert a potenciális versenytársat látja benne!
Nagy probléma!
Tisztázzuk! Én nem vagyok megmondó, nem vezérel semmi anyagi okokból!
Ez tiszta, pusztán az egyéni véleményemen alapuló blog ez!
Nem vagyok lájkvadász sem.
Csak gondoltam ha eddig nem vette senki a fáradtságot, akkor én megteszem!
De legalábbis arra jó lesz, hogy kiírjam magamból ezeket a dolgokat, és már ezért megérte!
Tényleg!
Köszönöm mindenkinek a figyelmet!