Pesti faló

Ingoványos talajon járunk ezzel a témával, de érdemes ezzel is foglalkozni kicsit, hiszen a főnökök azok az emberek, akik nap, mint nap munkát, ebből kifolyólag fizetést adnak nekünk.
Instrukciókat adnak, utasításokkal látnak el, parancsolnak és nagy felelősséget, kockázatot vállalnak azzal, hogy egyáltalán munkahelyeket teremtettek.
Nyilvánvalóan belőlük is lehet jó vagy rossz vezető.
Sokat nyom itt is a latba, hogy hogyan szocializálódott, milyen ingerek érték azokban az időkben, amikor még nem vezetőként dolgozott ebben a szakmában.
Hangsúlyozom! Szakmabeliről beszélünk.
Talán a következő téma lehet, amiről írni fogok az, aki nem ehhez a szakmához tartozik.
Nagyon erősen tudja befolyásolni az "emberi" tényező azt, hogy ki milyen vezető.
Gondolok itt arra, hogy ki mennyire humánus, szociális, milyen közösségi ember.
Mi ivódott belé beosztottként, mit gondolt jó vagy rossz viselkedésnek, és ezt hogyan építette be a saját értékrendjébe.
Ami akkor bántó, sértő vagy igazságtalan lehetett beosztottként, arról korántsem biztos, hogy ugyanúgy gondolkodik ebben a pozícióban.
Mit és hogyan ad vissza abból, amit ő kapott akkor.
Ha csak a rossz dolgok maradtak meg benne és csak azt adja vissza vezetőként, az egy súlyos hiba.
Mindenkivel történtek, történnek a mai napig rossz dolgok, persze vélt vagy valós sérelmek alapján, bár az hogy rossz, az relatív, mint minden.
Hagyjuk most a gusztustalan féreg emberi mivoltot!
Amennyiben úgy gondolod, hogy a vezetőd figyelmeztetett arra, hogy végezd a munkád rendesen és el is magyarázza, hogy hogyan szeretné, akkor te érezheted azt magadban, hogy baszogat vagy pozitív hozzáállással is viszonyulhatsz hozzá és építkezhetsz belőle, mert értelmes emberként azt gondolod, hogy ezt majd a későbbiekben hasznosítani vagy alkalmazni tudod.
Persze ehhez nagyon szükségeltetik az, hogy vezetőként legalább olyan jól kell tudni a dolgokat vagy sokkal jobban, mint a beosztottnak.
Ha nem ez az eset áll fenn, akkor hogyan kéri számon, vagy mit kér számon egyáltalán!?
Na akkor van az, hogy nem tisztelik a főnököt és kinevetik.
Hogyne, megesik ez akkor is, amikor jobb a vezető, mint a beosztott, simán kinevetik akkor is.
De az megint csak emberi dolog.
Szerintetek lehet szeretni egy főnököt, vezetőt?
Létezik jó főnök?
Szerintem tuti van.
Ha van jó góré, megéri-e annak lenni?
Mind a két fél kölcsönösen oda vissza prezentálja-e azokat egymásnak, amit pozitív irányba gondolván adott a másiknak.
Itt a normális, a mindenkori humánus értékrenddel rendelkező emberekre gondolok.
Sokat vagyunk a munkahelyünkön napokban és napi órákban is.
Egy kis túlzással mondhatom, majdnem többet vagyunk a munkatársainkkal, mint a szeretteinkkel, családtagjainkkal.
A munkahelyünk olyan, mint egy család, komoly dolgokat beszélünk meg sorstársainkkal.
Sokszor sokkal többet, mint az egészséges lenne, de nincs ezzel semmi probléma.
Tehát azt gondolom, a jó főnöknek példát kell mutatnia!
A munkában.
A szakmájában.
Emberileg.

Egy vezetőnek olyan a gárdája amilyen ő maga!