Pesti faló

A napokban ismét kaptam üzeneteket azzal kapcsolatban, hogy tetszenek az írásaim.
Ezt mindenkinek köszönöm!
Nem is áll szándékomban túlmisztifikálni a dolgokat.

Van egy olyan érzésem, hogy árgus szemek és szúró tekintetek figyelik ténykedésem, hát figyeljék.
Érzem a hátamon és elképzelem milyen jelzőkkel illethetnek, hiszen biztosan tudják már, hogy létezem (mármint a blog).
Remélem magukra ismertek, hiszen ez volt a cél.
Elképzelem, amikor pöffeszkedve egy félig megvilágított asztal mellett egy pohár bor kíséretében éppen az aktuális hely futtatásán szorgoskodva halkan összesúgnak ( vajon ki lehet ez a barom?)
Figyelem a híreket, mik történnek itt-ott a városban és az országban.
Annyira édesek, de komolyan!
Vannak vidéken is jó helyek, hogyne lennének, kellenek is!
Igen persze autóba ülök, és már robogok is akár 200 km-re egy nagyon jó és olcsó marhapörköltért.
Tényleg nagyon olcsó! Vettem autópálya matricát és tankoltam is nem keveset.
Tehát akkor mennyibe is került az a marhapörkölt?
Kétség nem fér hozzá!
Biztos nagyon finom.
Biztosan értitek, mire próbálok kilyukadni.
Vidéken mi a jó hely? Vagy mi számít annak? Nagyon nehéz ezt eldönteni, hiszen nincs akkora konkurencia.
Jól van jól! Attól még valóban lehet kirívó és más, jobb, mint sok más versenytárs.
De ne feledjük!

A vakok között a félszemű a király!