Pesti faló

Azt szeretném, ha nem lenne unalmas ez oldal, beszéljünk dolgokról, téma lesz! Adtok majd!
Vagy adnak azok akarva, akaratlanul akik szétzilálták társadalmunkat! :)
Nekem személy szerint megadatott az, hogy dolgozhattam a tálalópult mindkét oldalán.
Hol többet, hol kevesebbet.
Ezáltal belátást nyertem a két pálya problémáiba, látom a jót és a rosszat is.
Aki úgy gondolja, hogy egyik pálya könnyebb a másiknál, az rosszul gondolja!!
Egyet leszögezek. Ehhez jó szakembernek kell lenni. De mi a jó?
Akkor most mindenki nézzen magába, mit csinál, hogyan dolgozik, ha éppen problémái vannak a magánéletben vagy mit visz be a munkahelyére, mi van akkor, ha egy vendég kicsit hisztisebb a megszokottnál!? Hogyan reagálunk rá, mit teszünk!?
Na igen! Mit jelent, honnan ered a szó? "Restaurant"
Remélem sokan tudjátok.
A nézeteim szerint, a konyhának és a pályának együtt kell működnie, hiszen a szakács a pincér hátán, a pincér pedig a szakács hátán mászik feljebb!
Hiszen gondoljuk csak át, mi van akkor, ha valami nem jó vagy éppen a kedves"beteg" ízlésének megfelelő (ez a jobbik eset)?
Rossz minőségű étel esetén a jó pincér okosan, higgadtan kell, hogy kezelje a helyzetet! Mert én még olyat nem láttam, hogy a csalódott vendég bement volna a konyhára kifejezni a felháborodását, esetleg leordítani a szakács fejét! :)
A legkönnyebb a másikra mutogatni!
Az a pincér, aki nem tanul a jó szakácstól, az meg is érdemli, és megköszönheti magának azt ahol tart!
Ha ez nem így működik, akkor egyik sem több a másiknál!
Sok ellentétet láttam az évek során!
Például amikor a Kedves Vendég hogy úgy mondjam átírja az étlapot. Ugye ismerős? Emlékszem én anno nem úgy mentem oda hozzá, hogy önnek ez így nem lesz jó. Aztán amikor bementem a rendelést leadni akkor a családom összes tagja csuklott!
Hát, ha úgy kéri, akkor úgy kéri!
Persze a nagy rumliban ez senkinek nem jó! A pincér írhatja a változtatásokat plusz másodpercek árán a szakácsnak meg nem a megszokott helyekre kell nyúlni, kicsit felborul a rend.
Jön a csapkodás, az anyázás!
Ellentétek születnek üzleten belül.
Nem szerencsés!
Persze-persze, ne csodálkozzunk rajta, hogy ma alig látni normális hozzáértő pincéreket a pályán.
Sok helyen csak az unott, „beleszarok, hogy itt vagy pofákat vágok, meg mikor zárunk már be a francba megy, ellenben mennyi lesz a "a lekvár"amit ma este hazaviszek” arcok!
Nyilván a világfájdalmával az arcán vendég sem egyszerű dolog, de ha nem tudod ezt kezelni, az a te bajod, nem te fogsz irányítani, hanem ő! Igen képzeljétek ez is beletartozik ebbe!
Te minek tartod magad? Felszolgálónak, pincérnek vagy ételkihordónak, levespostásnak?
Van ám különbség!!!!
Az első pillanatban fel kell mérni a „beteget” hiszen te rendelsz!
Amikor darálsz!? Ugye érted?
Azért van pár másodperced? Ha akarod, van.
Legyél te az úr a pályán! Hmm ehhez  azért nem árt egy kis rutin és egy kis ész.
Nem biztos,hogy elég, ha szépen mosolyogsz és kirakod a dudákat!
Akkor te vagy becsapva! Nem feltétlenül azért kaptad a jattot, mert jó vagy, hanem mert nyálcsorgató a dekoltázsod!  Valaki így keres valaki úgy!

Szépeket nektek!

Az elmúlt napokban örömmel tapasztaltam, hozzászólások és a sok lájk révén, hogy sokakat érdekel amiket irkálok a dolgokról.
Igen! Köszönöm nektek, hogy méltattok!
Egyet azonban tudnotok kell!
Nem gondolom azt, miszerint én, ez az oldal megváltoztat mindent, és azt sem,hogy változnak egyáltlán a dolgok!
Mindenesetre szomorú és elgondolkodtató azt látni, hogy elég nagy körben eluralkodott a kétségbeesés a „tele a tököm mindennel” hozzáállás.
Azzal is tisztában kell lennetek, hogy senkit nem akarok megbántani, legyen az magasan kvalifikált szakács vagy egy vidéki kisvendéglőben dolgozó burcsázó, régi technológiával és szellemben ténykedő szakmabeli.
A probléma ugyanaz mindenhol, csak más minőségben!
Az is fontos szerintem, nem csak a jó dolgokat kell leírni velünk kapcsolatban, hanem a hibákat, rosszakat is! Felismerjük a hibákat, vagy ha nem mi, akkor más. Mondjuk ki: építkezzünk belőle, tanuljunk belőle!
Nem mindenkinek adatik meg a jó szakiskolában való tanulás, hiszen még van olyan iskola és oktató aki csak a venesz könyvet ismeri.
Akiknek szerencséje volt az jobb képzést kapott, esetleg azon felül suli után még kupálta magát így vagy úgy, többféle lehetőség adott!
Egyik oldal:
Azok, akik magasabban képzettek, és itt most nem a középiskolát vagy felsőoktatást végzettekre gondolok, hanem azokra, akik a fenti írás alapján magukra ismertek, azoknak át kell adni a tudást! Na persze ez nehéz, ha a másik fél erre nem nyitott!!!
Amit én látok ma! Sokan azt gondolják magukról, hogy mindent tudnak.
Pedig dehogy!
Folyamatosan tanulni kell,aki nem teszi, lemarad!
Presztízs problémák! Miért gond az, ha esetleg tanulnunk kell egy fiatalabbtól? Ha ezt nem vetkőzzük le magunkról, akkor csak a marakodás marad.
A tudást át kell adni és át kell venni!
Ha egy munkahelyen presztízs és életkori problémák vannak és csatázunk, akkor nem lesz csapatmunka csak a széthúzás, jönnek a konfliktusok és megette a fene az egészet. Szakmán belül egyébként nagy a széthúzás, ami baj, mert a mi nagy megmondóink már helyettünk is megtették ezt. Szépen megosztották, mert azt gondolják, nem létezik más rajtuk kívül.

Másik oldal:
Tanulni, fejlődni vágyó, akaró, fiatalabb vagy idősebb kollégák!
Tanulni nem ciki! Ha úgy érzed, hogy tanulnod kell, akkor tedd. Mutass tiszteletet a tanítód felé és alázatot a szakmád iránt!
El kell dönteni miért csináljuk ezt!?
Pénz vagy szakmaszeretet, elhivatottság.
Igen! Pénzből élünk! Szerintem a helyes sorrend a,z ha tanulunk, fejlődünk, megszerezzük azt a tudást amivel lóvét kereshetünk.
És igen! Tudom azt is, vannak "okos" kollégák is, akik lenézik a másikat, mert a potenciális versenytársat látja benne!
Nagy probléma!
Tisztázzuk! Én nem vagyok megmondó, nem vezérel semmi anyagi okokból!
Ez tiszta, pusztán az egyéni véleményemen alapuló blog ez!
Nem vagyok lájkvadász sem.
Csak gondoltam ha eddig nem vette senki a fáradtságot, akkor én megteszem!
De legalábbis arra jó lesz, hogy kiírjam magamból ezeket a dolgokat, és már ezért megérte!
Tényleg!
Köszönöm mindenkinek a figyelmet!

Tudom a blog nevében benne van a "Pesti"szó,de nem tudtam kihagyni kalandozásaim során a következő helyszínt.

Rókusfalvy Fogadó
Etyek

Történelem
8 avagy 9 éve történt, hogy betévedtem eme helyre.
Persze tudtam, hogy létezik, azt is, hogy kié az egység.
Egy nyári nap volt, nem volt túl meleg, egy kerthelyiségben elköltött ebédhez ideális időjárás volt.
Partneremmel befáradtunk, kerestünk egy asztal magunknak, ahol tetszett.
Muskátlik, kockás abrosz, szódás üveg, minden játszott... a személyzet kellően lazavolt és jópofa!
Az igazság az, hogy akkor jól éreztük magunkat. Hmm, hagymás rostélyost választottam, nem vártam sokat, hiszen akkor sok helyen ugyanúgy adták a hagymás rostélyost. ahogy 15 évvel ezelőtt.
Amikor még nem gondolták át az ételeket.
Nem is kaptam mást, mint amit vártam, átlagos volt.
Semmi, de semmi nem különböztette meg a többitől. Az volt ami.
De! Jól éreztük magunkat!

Valahogy úgy hozta az élet, hogy megjelent az a szép sárga könyvecske… Néztem a pontokat, majd viszonyításképpen egy hétvégi kirándulással egybekötve visszatértem!
Változás volt a belső helyiségben, új abrosz, miegymás. A fogadtatás közepes, inkább kicsit unott!
Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, sajnos ez megesik manapság sok helyen.
Túlhajszoltság, kevés a fizu.
Viszont amit kaptam marhapörkölt gyanánt, az nem annyira tetszett, sőt boldog sem voltam.
Tudom! Én vagyok a hibás! Sokat vártam, de mentségemül szolgáljon a pontok száma.
Ez volt az a pillanat az életemben, amikor fordult a világ egyet a fejemben!
Most már, és ezentúl nem így állok hozzá!
Nem várok sokat, és talán nem írok több ilyen véleményt.
Ha őszinte akarok lenni, nekem rosszul esik az, hogy ilyeneket kell írnom.
De ezt ígértem, tárgyilagos leszek!
Nem a tulajdonossal van bajom, hiszen ő is csak egy ember, mint mi. Hanem a pontozással.

Mindenesetre a remény megmarad.

Egy történet, számomra nagyon fontos momentum!
A múlt évben egyik nehéz, sok munkával telt nap után más útvonalon mentem haza.

Ráchel flódnija
Veres Pálné utca

Elmentem az üzlet előtt,egy pillanatra megálltam és vizslattam befelé a kirakaton keresztül!
Szeretem a flódnit! És elárulom: Magyar és katolikus vagyok.
Akkor már tudtam, ki fogom próbálni. Még egyszer mondom, szeretem a flódnit mert édesszájú vagyok és annak kellemesen annak kell lennie, talán nem is baj ha kicsit édesebb a megszokottnál.
Egy csütörtöki nap séta a városban, kedvesem társaságában szénhidrát éhség tört rám, és eszembe jutott... gyerünk!
Hurrá nyitva! Süti tankolás megvan, menjünk haza!
Vacsora megvolt, jöjjön, aminek jönnie kell!
Első süteményem... Mákos, vaníliás, meggyes torta... azt a meggyet ami benne volt inkább hagyjuk, a vanília krémről egy szó se essék, mert az kritikán aluli volt! Könyörgöm! Egy kis vaníliarúd segített volna!
Flódni... Őszintén? Ettem már jobbat is! Számomra felháborító, hogy egy saját süteményt nem tud a tulaj elkészíteni normálisan. Nem tudom, szerintem adjunk kevesebbet, hiszen a frankó flódniból szerintem kb 20 dkg az sok! De a kritikus pont a lekvár volt! Próbálkozzunk már egy kicsit! Ha már elkérünk 600-700 kemény forintot érte! Nem az árral van baj, hanem a minőséggel!
Másnap kit látok a médiában? Hát igen. Őt. Az előző esti süteményes csomagolópapírt vágtam a képernyőhöz!
Amúgy meg nézegettem az oldalukat, ott meg ilyen képek, olyan plecsnik! Ezeket ki vagy kik adták? Szégyenletes mondhatom!
Étel guruinknak innen üzenem!! Ha már pénzt kértek valamiért, adjatok érte minőséget vagy ne, de akkor legalább ne zengjetek ódákat a rosszul elkészített édességetekről!

Rengeteget gondolkodtam milyen legyen az első vélemény, amit elsőként posztolok.
Figyelembe véve azt is,hogy látni fogják (reményeim szerint!) az érintettek is, valahogy eljut hozzájuk, tetszik nekik vagy nem, lesz majd ilyen is meg olyan is.
Mivel nem vagyok mérvadó ezen a területen, nem teszteket közlök!
Azt meghagyom a disznó bandának!

Tehát!

Borkonyha
Sas utca 3

Elárulom, régóta figyelemmel kísérem őket.

Voltam is náluk még az elején mikor megnyitottak, már akkor megtetszett, nemcsak a belső, hiszen az valóban ízléses, nincs túl lihegve, nem erőltetett semmi. Miután először meglátogattam őket, tudtam lesz még alkalom számomra a továbbiakban is náluk vendégeskednem.
Volt is! Folyamatos fejlődést tapasztaltam az ételek terén a borválaszték ugyanolyan nagy és szerintem kiváló volt mindig, hát igen az odafigyelés!
Kiváltképp tetszett az, ahogy a pincérek bort ajánlottak! Nem a drágát nyomták rám, hanem azt, ami szerintük, szerintem, szerintünk ízléshez, kedvhez, ételhez való vagy jó lehet! Bravó!
Elég sok tesztet volt szerencsém olvasni az elmúlt években, nem mennék bele ilyen nagyvilági dumába, miszerint a leves krémes-e ha krémleves, milyen tartása van a húsnak vagy a halnak meg ilyenek, textúrák vagy vannak, vagy nincsenek!
A hozzáértés az nagyon látszik! Az összhang amint látom meg van a konyha és a vendégtéren dolgozók között. Nem túl gyors, de nem is kell annak lennie a menetnek, hiszen egy jó vacsorához, borhoz idő kell!
Abból indulok ki, mi volt anno 20 évvel ezelőtt.
Ez itt nem szocreál... aki még mindig a sült krumplinál tart meg a gombóc rizsnél annak ezt a helyet nem ajánlanám!
Abban az esetben igen, ha nyitott és esetleg van egy kis kultúra benne ahhoz, rányisson a nagyvilágra e téren.
Amennyiben nem akkor az ő részükre is lesz majd iromány, mondjuk az nem lesz ennyi pozitív!
Aki egy kicsit is ismeri azt a környéket, az talán tudja, hogy ott aztán évente cserélődnek a körülöttük lévő éttermek tulajdonosai, bérlői, működtetői.
De a Borkonyha ott van, mi több reményeink szerint nagyon sokáig ott is lesz még!!
Én nagyon drukkolok nekik!

Grat!