Pesti faló

Számítottam rá és vártam a kommenteket, véleményeket a bejegyzéseimhez.
Kaptam párat, aminek nagyon örülök, mert nekem ebből az jön le, hogy a téma érdekli az olvasóimat.
A legutóbbi az volt, hogy "érdemes" tovább bontani az utolsó firkálmányt. :)
Ezért kapta ezt a címet.

Főnök mint tulajdonos.

Szerintem írtam már erről, de talán nem elég részletesen.
Abban a faramuci helyzetben vagyunk, hogy ezt is szét lehet szedni legalább két részre.

Az egyik:

Főnök aki tulajdonos és szakmabeli.

Zárjunk ki azért egy-két plusz variációt, mert fontos, hogy tisztán gondolkodjunk. Tisztán és sallangmentesen.
Értem ezalatt azt, hogy nincs befektető, nem bérlemény a hely. Egyszerű magántulajdon, nincs semmi zavaró tényező.
Szóval elviekben minden adott a nyugodt, kiegyensúlyozott szakmai munkához.
Kell-e ehhez az, hogy valaki magasan kvalifikált legyen?
Nyilvánvalóan ha érdekelte a dolog, akkor tanult és hozzátett valamit a gyakorlathoz, amit megszerzett az évek során.
Mert ugye abból indulunk ki!
Mint főnök és tulajdonos remélhetőleg eltöltött néhány "röpke"évet a szakmában, aztán valahogy csak lett egy helye ahol megvalósíthatta régen dédelgetett álmait és elképzeléseit.
Tehát minden adott a jó munkához.
Emberi oldal:
Ahhoz, hogy mit kér vagy vár el a munkatársaitól, sokat nyom a latban az, hogy mit kapott ő annak idején a főnökeitől, mit tartott akkor jónak vagy éppen nem tetszőnek.
Hogyan dolgozta fel magában az krízis helyzeteket. Mi volt a mérleg serpenyőiben, több "hideg" vagy több "meleg". A megtörtség, a fásultság uralkodott-e el rajta?
Megmaradt-e a szakmaszeretet?
Már ha valamikor szerette egyáltalán.
Tételezzük fel, hogy igen.
Milyen a habitusa, mennyire lobbanékony, ideges vagy szenvedélyes típus!?
Amit itt kiemelnék az a szenvedély!
Ehhez a munkához kell a szenvedély!!!
A szociális értékek, hogy mennyire tudott valóban ember maradni, ha már az isten ennyire felvitte a dolgát.
Hogy mennyire felkészült a szakmájában, mit tud kamatoztatni és átadni az utána következő nemzedéknek az ő saját tapasztalataiból? Átadja-e? Van-e elég energiája, ideje és türelme mindehhez!? Foglalkozik-e, mutat-e érdeklődést a munkatársak jelzéseivel, észrevételeivel kapcsolatban? Csak a saját elvei szerint dolgozik vagy csapatmunkára hangolja az étterem személyzetét?
Mivel természetesen vannak saját tervei, céljai a vállalkozása terén, neki emberek kellenek és őket a maga képére kell, hogy formálja, hisz mint tudjuk a szakma az egy dolog, de üzletenként a szokások nagyon mások.
Tud-e elég megértést, empátiát adni az embereknek, feltéve ha szükség van erre!?
Ha jó szakember volt alkalmazottként és odafigyelt a munkájára, akkor ezt fogja tovább adni jó munkaadóként és főnökként.
Bár eléggé nehéz a mai világban jó főnöknek lenni, mert sajnos visszaélnek vele nagyon sokan!
Sok a hisztis, magáról túl sokat képzelő pincér és szakács, főleg az olyan, akinek még a tojáshéj a seggén van, nincs benne tisztelet, sem alázat a szakma és az idősebb, tapasztaltabb munkatárs iránt.
Csak a nagy arcoskodás megy, meg a bőlére eresztett üres fecsegés.
Főnök-tulajdonosként, ha kemény munkával szerezte azt, amije van, azt gondolom nem szeretné elveszíteni, hisz ez a megélhetése, neki és a családjának-már ha van családja. :)
Felléphet egy bizonyos fokú szigor, ami olykor, esetenként különböző intenzitású lehet.
Ha jó a szakmájában és okosan csinálja, akkor a vele dolgozó emberkék csak-csak eljutnak arra szintre, hogy levetkőzve az egójukat és a nagy önérzetüket felnéznek, felnézhetnek rá, mert kivívta magának a figyelmet és ezen keresztül a tiszteletet.
Ha ezt a sok kérdést amit itt feltettem, mindent pozitív irányba forgatunk akkor azt gondolom megalkottuk a legjobb főnök tulajdonos szakmabeli górét! :)

Következik: főnök tulaj nem szakmabeli

Ingoványos talajon járunk ezzel a témával, de érdemes ezzel is foglalkozni kicsit, hiszen a főnökök azok az emberek, akik nap, mint nap munkát, ebből kifolyólag fizetést adnak nekünk.
Instrukciókat adnak, utasításokkal látnak el, parancsolnak és nagy felelősséget, kockázatot vállalnak azzal, hogy egyáltalán munkahelyeket teremtettek.
Nyilvánvalóan belőlük is lehet jó vagy rossz vezető.
Sokat nyom itt is a latba, hogy hogyan szocializálódott, milyen ingerek érték azokban az időkben, amikor még nem vezetőként dolgozott ebben a szakmában.
Hangsúlyozom! Szakmabeliről beszélünk.
Talán a következő téma lehet, amiről írni fogok az, aki nem ehhez a szakmához tartozik.
Nagyon erősen tudja befolyásolni az "emberi" tényező azt, hogy ki milyen vezető.
Gondolok itt arra, hogy ki mennyire humánus, szociális, milyen közösségi ember.
Mi ivódott belé beosztottként, mit gondolt jó vagy rossz viselkedésnek, és ezt hogyan építette be a saját értékrendjébe.
Ami akkor bántó, sértő vagy igazságtalan lehetett beosztottként, arról korántsem biztos, hogy ugyanúgy gondolkodik ebben a pozícióban.
Mit és hogyan ad vissza abból, amit ő kapott akkor.
Ha csak a rossz dolgok maradtak meg benne és csak azt adja vissza vezetőként, az egy súlyos hiba.
Mindenkivel történtek, történnek a mai napig rossz dolgok, persze vélt vagy valós sérelmek alapján, bár az hogy rossz, az relatív, mint minden.
Hagyjuk most a gusztustalan féreg emberi mivoltot!
Amennyiben úgy gondolod, hogy a vezetőd figyelmeztetett arra, hogy végezd a munkád rendesen és el is magyarázza, hogy hogyan szeretné, akkor te érezheted azt magadban, hogy baszogat vagy pozitív hozzáállással is viszonyulhatsz hozzá és építkezhetsz belőle, mert értelmes emberként azt gondolod, hogy ezt majd a későbbiekben hasznosítani vagy alkalmazni tudod.
Persze ehhez nagyon szükségeltetik az, hogy vezetőként legalább olyan jól kell tudni a dolgokat vagy sokkal jobban, mint a beosztottnak.
Ha nem ez az eset áll fenn, akkor hogyan kéri számon, vagy mit kér számon egyáltalán!?
Na akkor van az, hogy nem tisztelik a főnököt és kinevetik.
Hogyne, megesik ez akkor is, amikor jobb a vezető, mint a beosztott, simán kinevetik akkor is.
De az megint csak emberi dolog.
Szerintetek lehet szeretni egy főnököt, vezetőt?
Létezik jó főnök?
Szerintem tuti van.
Ha van jó góré, megéri-e annak lenni?
Mind a két fél kölcsönösen oda vissza prezentálja-e azokat egymásnak, amit pozitív irányba gondolván adott a másiknak.
Itt a normális, a mindenkori humánus értékrenddel rendelkező emberekre gondolok.
Sokat vagyunk a munkahelyünkön napokban és napi órákban is.
Egy kis túlzással mondhatom, majdnem többet vagyunk a munkatársainkkal, mint a szeretteinkkel, családtagjainkkal.
A munkahelyünk olyan, mint egy család, komoly dolgokat beszélünk meg sorstársainkkal.
Sokszor sokkal többet, mint az egészséges lenne, de nincs ezzel semmi probléma.
Tehát azt gondolom, a jó főnöknek példát kell mutatnia!
A munkában.
A szakmájában.
Emberileg.

Egy vezetőnek olyan a gárdája amilyen ő maga!