Pesti faló

Hogyan is tehetném meg azt, hogy nem írok ebből még egy részt?
Az nem én lennék.
Nem hagyott nyugodni a gondolat azzal kapcsolatban, miszerint van egy másik oldal is.

Azt írtam: "profik, doktor nénik, bácsik'.

Nap mint nap, amikor dolgozni mentek, teljesen új és teljesen más ingerek érnek benneteket.
Csak egy példa.
Mennyiben más ez, mint egy bankban dolgozni, párnázott székben, nyáron légkondis irodában, ebédidővel napi 10-15 ügyféllel foglalkozni.
Persze, hogy nagyon más! Napi minimum 12 órában, 40 fokban, nadrágban a teraszon dolgozni, rohangálni, izzadni, miközben az emberek nagy része - már aki megengedheti magának - strandol vagy hűsöl valahol, esetleg munkaközben is - mert mint mondtam volt, van légkondi - vagy ha hétvége van akkor éppen ott ahol jól érzi magát.
Te pedig nyomod, ki vagy hőségtől, szakad rólad a víz, nyűgös vagy, inkább máshol lennél.
Ismerős?
Persze.
Igen ám, de a beteg is nyűgös!
Te attól vagy profi, hogy ezt te le tudod győzni.
Azért vagy te a doki.
Azért rendelsz, nem?
Láttam sok mindent már.
De nem mindent.
Sokat tudok erről.
De nem eleget.
De szép is ez! Hiszen ténylegesen ettől szép, ez teszi széppé, ez ad egy kis pikantériát ennek a szakmának.
Ahhoz, hogy tudd milyen helyzethez, milyen módon viszonyulj, ahhoz kell a rutin.
Egy percig se gondold azt, hogy mindent tudsz, főleg 4-5 eltöltött év után a szakmában.
Vagy legalábbis ne hangoztasd, mert a rutinosabb kiröhög.
Esetlegesen elbuksz a munkahelyeden.
4-5 év ehhez nem elég!!! Mondom nem!
Alsó határ 10 év!
Na, utána lehet valami keresni és villogni való.
Addig, amíg nem tudod leplezni a megvetésed vagy utálatod a vendéggel szemben, azért mert 40 fokban beült egy sörre vagy mert zárásra készülvén már elmostad a kávégépet, de ő kér mégis, addig nem vagy semmi ebben a szakmában.
Lehet ügyesen poharat törölgetni, tálcát vinni, pörgetni!
Az semmi!
Nem attól vagy jó, vagy profi mert ezeket jól tudod csinálni!
Erről már írtam!
Régen egy megbecsült szakma volt a miénk!!
A pincér volt az úr, a király, az atyaúristen!
Nála futottak össze szálak, tele volt információkkal, barátokkal, ismerősökkel és tisztelték.
Tisztelték, mert határozott volt, tudott mindent.
Mindent a környezetéről, a hírekről az étteremben, az ételekről, az italokról. (Te tudod ezt mind ott, ahol dolgozol?)
Rutinjával és dörzsöltségével kivágta magát kínos helyzetekből.

Ö volt a pincér.

Mosolyogj!
Legyél határozott!
Tanulj!
Szeresd a munkád!
Élvezd!
Légy türelmes!
Mert te vagy az okosabb! :)

A napokban kaptam egy hozzászólást, amivel alapjában véve semmi, de semmi problémám nem volt.
Ha jól vettem ki a kedves kommentelő szavaiból, akkor a vendégekre utalt.

Ha így van, akkor lássuk.

Hát vannak bajok rendesen, azt gondolom.
Azért azt feltétlenül tartsuk szem előtt, hogy a kedves vendégeinkből élünk!
Manapság pedig van egy pár étterem ahol enyhén szólva eléggé rosszul állnak ehhez a kérdéshez.
Örömszámba megy, ha néha valaki betéved, akár csak egy kávéra.
Nehéz dologra vállalkoztam tudom, hiszen itt két oldal van jelen.
Úgy kell leírnom, megfogalmaznom,hogy egyik fél se sérüljön vagy esetleg nehogy rosszra vagy rosszat gondoljon, és ezért alakítson ki negatív véleményt a bloggal kapcsolatban.
Szóval azt látom, hogy hiányzik az emberek egy részéből a morál, a kulturált viselkedés a közösségi helyeken.
Mi ennek az oka? Mire vezethető ez vissza?
Szerintem túl sokat gondolnak ebbe a helyzetbe. Az emberekből, vagyis csak egy részéből, kiveszett a tisztelet az udvariasság.
Azt gondolják, hogy ők fizetnek, és ezért ők az urak.
Részben ez így is van! Igen, igen.
De!
A parasztságot és a lekezelő modort a pénz nem ellensúlyozza, ezzel ő vagy tisztában van, vagy nincs.
Mondjuk ez az illető egyéni szociális és emberi problémája.
Semmi esetre sem gondolhatja azt, hogy a számlával együtt megvásárolta a vele szemben álló másik oldalt képviselő személyt.
Tudni viselkedni, azt gondolom az nem egy adottság, hanem nevelés kérdése.
Mit hozott magával az életbe otthonról, mit kapott a szüleitől rajtkőnek.
Olyanok is vannak, akik ebben a nagy kapitalizmusban annyira felkapaszkodtak – gondolják - hogy ők most aztán minden és mindenki felett állnak.
Ezek rossz, kialakult berögződések, sajnos ilyenek mindig lesznek, sokat nem tudunk velük kezdeni.
Tehát amennyiben nem tudnak köszönni, nem használják a "köszönöm, szeretnék, kérek" szavakat, az eléggé nagy primitívségre utal.
De bármennyire is bicskanyitogató ez nem szabad, hogy látszódjon munka közben.
Akkoriban, amikor ezt a szakmát vállaltuk, senki nem mondta azt nekünk, hogy bármelyik embertársunk, akit majd a pályafutásunk alatt kiszolgálunk, a lehető legnagyobb tisztelettel és udvariassággal fog hozzánk viszonyulni.
Bocsánat! Nekem nem mondtak ilyet!
Nem azt mondom, hogy ne legyen tartásunk vagy önérzetünk, hanem azt mondom, hogy legyünk profik és kezeljük ezt mi!
Hogyan is mondjuk! "beteg, betegek"
Igen, minden nap, amikor dolgozunk, mi vagyunk a doktor bácsik és nénik. :)