Pesti faló

Sokat tűnődöm azon, mi legyen a témája a következő bejegyzésemnek.
Igen! Nagyon sok olyan megválaszolatlan kérdés van számomra egy pár dologgal kapcsolatban.

Az egyik!
Ugye itt van ez a szép sárga kiadvány, a GM.
Vajon ha ez annyira mérvadó és hitelesek a szerzők vagy kiadók, miért nem lobbiznak mellette?
Természetesen emellett van még egy két szép kezdeményezés, ami figyelmet igényel, és talán ha valóban tiszta lenne, akkor lehetne számolni vele!

Tehát. Miért nem ezek szerint állítják össze a Magyarországról szóló útikönyveket!!??
Mert én azt látom csak, hogy régi nagyon régi helyek vannak benne, olyanok, mint már írtam volt.
Akiknél megállt az idő!
Nem! Korántsem arról van szó,hogy ők fulladjanak meg, ahogyan akarnak!
De szerintem, ha annyira próbáljuk ezt az egészet rendbe rakni, akkor kellene az országhatáron kívül is mutatni valamit!
Okok? Több is lehet! A régiek, akik még a mai napig csak sült krumpliban és rizsben tudnak gondolkodni, nem tudnak fejleszteni! Mert nincs rá cipi! Ezt mondjuk, nem mindig hiszem el. Mert azt gondolom az elmúlt 2 vagy 3 évtizedben eléggé megzsírosodtak!
Nekik tök mindegy, lekakálják és csinálják tovább, mert ezt szokták meg! És megy minden a régiben.
Tévedés! Nem szándékom zsebekben turkálni, de ezek tények.
Van olyan is akiknek ez nem sikerült!
És valóban nincs rá fedezet.

A másik!
Szarnak bele az egészbe!
Kifizetik az útikönyvekben a hirdetést, ami nem kevés, mellette a szállodáknak a fejpénzt, és ömlik a lóvé!
Persze ha realitás talaján maradunk, akkor ezzel sincs semmi gond, hiszen a befektetésnek meg kell térülnie bármi áron.
Aztán szervírozzuk a strandkaját, meg a moslékot a kedves hazánkba látogatóknak.
Persze ott is van olyan réteg, aki erre vágyik, őket is ki kell elégíteni!
De mi van azokkal, akik egy kicsit többre tartják magukat?
Elmennek a könyv alapján, kapják a strandkaját és azt gondolják, még mindig ezt tudják csak Magyarországon!?
Korrupt ez is, mint minden más itthon!
Önkormányzatoknál, ÁNTSZ-nél, minden szakhatóságnál különböző székekben ülnek a régi haverok, a volt iskolatársak.
Így megy ez!
Sőőőt! Akkor még a politikusokat meg sem említettem!
Nekem ne mondja senki, hogy nem lehet ezt rendbe hozni!
Magára hagyták ezt az ágazatot, is mint sok minden más egyebet is itthon!
Vagyis nem egészen. Hiszen a haverok, fizető lobbisták üzletei mennek.
Különböző érdekkörök koncentrálják az ideérkező turistákat szisztematikusan! Nagy cégeknél, multiknál mindegy, hogy az magyar vagy nem magyar, de magyar emberek dolgoznak, fejek hullnak emiatt!
Mert nem láttak perspektívát bizonyos városrészben vagy részekben.
Ezzel az a probléma, hogy csak az megy, a többi meg dögöljön meg!
A magyar gasztronómiai szövetség miért nem tesz semmit?
Miért! Mert bűzlik, mint a vízi hulla!
Tudom ez egyfokú szentimentalizmus, de hol van az érdekvédelmi szervezetünk!?
Nem tudom mi a megoldás!
Nem vagyok sem jogász sem semmi, viszont gondolkodom!

…az élet ment, kerestük a stexet rendesen!
A mi társadalmunk mindig egy másik kereseti sávba tartozott, hogy úgy mondjam.
Jobban kerestünk, jobban éltünk, több mindent megengedhettünk magunknak, mint az átlag. Kialakultak azok a helyek ahova sokszor be sem lehetett kerülni, mert keményen és éveket dolgoztak egy helyen, sőt évtizedeket. Én még mindig tudok ilyet.
Védték az állásukat, mert sokat lehetett hazavinni meg volt a kialakult szisztéma hogyan kerestek.
Védték igen, mert védeni kellet a sok átnyergelőtől a pénzt, nehogy a rutintalanságukkal elszúrják a jövedelmüket.
Amikor dolgoztunk és okosság volt az asztalnál arra vigyázni kellett, őriztük, figyeltünk, hogy meglegyen!
Akkor volt a zsebben, amikor már hazavittük.
Tehát munkaidő alatt a munkára és a vendégre figyeltünk. Ezzel szemben ma nem ezt látom!
Szépen lassan megint változások jöttek… kezdett elfogyni a "krém".
Kevesebbet vittünk haza, meg kellett tanulni kevesebből élni.
A jóhoz mint tudjuk,könnyű hozzászokni, tehát ez volt a nehezebb!
Dolgozni megtanultunk, belénk verték vasszigorral.
Manapság azt látom, mindenfele trendi bezselézett hajú fiúcskák, lányocskák ugatják ezt az egészet,  csak azért mert pénz van benne, vagy csak azért mert nem volt más.
Akárhogyan is, de nem jó ez így!
Persze most, mint vezető én látom azt a problémát is, milyen nehéz egy adott fizetést kigazdálkodni a mai terhek mellett, régen nem láttam ezeket a dolgokat!
Azt gondolom ez is közre játszik abban, amit a mai viszonyok mutatnak.
Azért erre is van ellenpélda! :) mint mindenre.
Dübörög a bolt, van lé, a melósnak a bele a bokájánál lóg, de dolgozik napokat, órákat, rengeteget és úgy kalapálja össze a szükségest!
Mert a szűkség az nagy úr, mint tudjuk.
A mi, mai társadalmunknak az a baja, (szerintem), hogy nem tanult meg kevesebből élni, nem rendezkedett be egy szerényebb életre!

Csak úgy jönnek, gyülekeznek a gondolatok a fejemben, gyorsan le kell, hogy írjam nehogy elvesszenek ott bent a rengeteg inger között.

Ha visszatekintek a múltba, sok olyan dolog jut eszembe, amit megosztani szándékozom veletek.

Annak idején, amikor én kezdtem teljesen más törvények uralkodtak, más volt a rendszer is!
Nem! Nem politizálni akarok, bár a problémánk is társadalmi, tehát valami köze van hozzá.
Igen, anno kemény törvények uralkodtak ebben a szakmában, egy csomó íratlan törvényt kellett megtanulni, ami nincs benne a tankönyvekben.
Szóval amikor megtörtént a rendszerváltás, hirtelen sok embernek nagyon sok pénze lett.
Az emberek étterembe jártak, hétvégeken az éttermek tele voltak, szó szerint ömlöttek a kuncsaftok! :)
Ömlött a "málna" is, brutális pénzeket vittünk haza, de annyit dolgoztunk, hogy a belünk lógott!
Ott voltak az öregek, régi hétpróbás, pecsétgyűrűs, kigombolt ingű, pocakos, „mellszőrzetbenaranynyakláncrajtafeszület” stílus... megvan!?
Nagyon, de nagyon tudtak dolgozni, pénzt keresni meg főleg és kerestek is!
Mi voltunk a tanulók, ott aztán nem volt visszapofázás meg szájhúzogatás. Pofád befogod és dolgozol! Ez volt! A képlet egyszerű volt nem kaptál cipit, ami amúgy is csak a fele volt annak amit ők vittek haza, jó esetben. Úgy hívták bohóc rész.
Igen, tanulók voltunk, még akkor is, amikor felnőtt munkavállalóként elmentünk, bekerültünk egy helyre.
Be kellett illeszkedni, megtanulni a szokásokat és mi több, dolgozni a régiek helyett, ez néha hónapokig tartott. Megtisztelve érezhetted magad, ha maguk közé soroltak!
Csorgathattad a nyálad látván, micsoda pénzeket visznek haza.
Ha akartad, akkor eljött az idő, amikor beállhattál te is a sorba, persze még mindig az ő tőrvényeik szerint.
Nem volt visszapofázás meg érzelgősség, letörték a szarvad pillanatok alatt!
Tehát mondjuk ki! Annak idején szétloptunk mindenkit, nem volt kivétel: a vendéget, a főnököt..de kollégát sosem!
Ömlött a pénz.
Aztán a még több pénzűek meg éttermet nyitottak, egymásra nyíltak a városban mindenhol.
A vidéki birkapásztor is azt nyitott, mert volt rá pénze.
Körbevette magát birkákkal és dolgozott, de ettől még jól ment, mert volt vendégnek való.
Igen ám! Itt elkezdett hígulni mind a két oldal, a munkaadói is meg a munkavállalói is!
Hozzá nem értő dolgozott hozzá nem értővel. Ettől függetlenül sokan akartak ebben dolgozni mert pénz volt benne.
Nagy nehezen bukdácsolva ki vitt kettő darab tányért a placcra, sután letette, kinyomott egy kólát a kornéliuszból és már vendéglátós is volt. Jahhh és ugyanezt hitte és gondolta a birkapásztor is!
A nagy büdös lófaszt vendéglátós! Maximum benne dolgozik! Nagy különbség!
Sokan azt gondolják még ma is: ó hát egy kv-t én is le tudok főzni!
Kérdezem én! Szerintetek valóban ennyi lenne?
Ma is látom ezt a problémát!
Ma egyetemisták dolgoznak ételkihordóként és pólós szakácsok kreálnak förmedvényeket, olyanok, akinek kőműves a szakmája.
Még szép, hogy erre is van ellen példa!
Olyat is láttam, aki nem tanulta soha, de jobban értett hozzá, mint az aki igen.

Ezt érdemes folytatni!
Szóval innen kezdem legközelebb!